Hat felnőtt, akik közül többen a gyülekezet aktív, szolgáló tagjai – énekkari tagok, a gyermekmunkát segítő, a templomépítést végző emberek – egyszer csak úgy érezték, hogy el akarják kötelezni magukat, többet szeretnének foglalkozni az Isten dolgaival, és megerősítést kérnek hitükben.

Ők maguk így vallottak a konfirmáció- ra felkészítő oktatásról és magáról a döntésről: „Az Istenhez való közeledés útján eljött az a pillanat, amikor már nem elég a tudat, hogy Isten mindig velem van. Fontos, hogy én is nyúljak Isten keze felé, megragadjam, és el nem engedve – immáron elkötelezve – Isten eszközeként éljem tovább az életemet.” „Az oktatás során sokat változott az istenképem. Imáim során a viszonyunk elég egyoldalú volt. Szigorú, büntető, atyai istenképem volt. Sokat szelídült bennem ez az elképzelés.” „A konfirmáció egy ajtó, melyen belépve Isten már számít rám. Szeretném üzeneteit megismerni és másokhoz is elvinni. Szükségem van rá, hogy beszélgessünk őróla.”

Heinemann Ildikó helyi lelkész az ünnep textusául Illés történetének Hóreb-hegyi jelenetét (1Kir 19) választotta. Az Úr megszólítja a kétségbeesett, depressziós prófétát: „Illés, mit keresel itt?” A mondat az eredeti szöveg alapján így is fordítható: „Illés, most mi lesz?” A kérdést, amely eredetileg egy nagy, katartikus élmény után hangzik el, a jelenlévők saját élethelyzetükben mind feltehetik maguknak – mondta el a lelkésznő. „Mi lesz most, a konfirmáció után? Mi lesz most, a keresztelő után? Mi lesz most, hogy új templomtérben vagyunk végre? Hogyan tovább, gyülekezet? Isten közeledik felénk, és a választ az ő halk hangjában halljuk meg.” De nem maradhatunk mindig a Hóreben. „Nem állhatunk meg, ne érezzük befejezettnek a történetünket! Ki kell lépnünk a világba, új küldetést kapunk, ahogyan Illés is kapott, és ahogyan Jézus tanítványai is küldetést kaptak az első pünkösdön.”

A felnőttek saját szavaikkal tettek vallást hitükről: „Teremtő Istenem! […] Tudod, hogy sok mindent nem értek még, és a megváltoztathatatlan régi hitvallások olykor nem érik el a lelkemet. Sok kérdésem is van, amelyekre keresem a választ. Kérlek, hogy kérdéseimet és dadogó hitvallásomat rendezd el bennem. Add, hogy elérjen az ünnep, a veled való találkozás ünnepe. Mutasd meg, hogyan lehetnek biztos pillérek az életemben a tőled kapott tiszta szavak. Alakítsd az én sokszor súlytalan létemet a te súlyos szavaid világához.”

A tizenhárom-tizennégy éves fiatalok a konfirmációs vizsga anyagát – Vecsésen már hagyományos módon – színdarab formájában mondják el. Az előadásban az egyházat egy hajó szimbolizálja, amelynek kapitánya, navigátora, hajósinasa, matrózai szólalnak meg az evangélikus teológia alapjait bemutatva most érkezett utasuknak – és közönségüknek. Az előadásban a gyülekezet ifjúsági zenekara működött közre.

Adja Isten, hogy az Úr asztalához először járuló fiatalok és a hitük megerősítését kérő idősebbek igazi közösségre találjanak a vecsési evangélikusok között!