Budapest aluljáróiban, televíziós reklámokban és óriásplakátokon is találkozhatunk az Ökumenikus Segélyszervezet legújabb kampányával, a falak közötti erőszak elleni küzdelem jelével. Ma Magyarországon nagyon sokaknak szól ez az üzenet. Nemcsak azoknak, akik közvetlenül átélik az erőszakot, hanem azokra is irányul, akik észreveszik és esetleg jelzéssel élve megelőzhetik a nagyobb bajt. A családon belüli viszályok eldurvulása, az értetlenségből, görcsös indulatokból származó bántalmazások miatt nagyon sokan áldozatok ma. Mindez – mint ahogy a felhívás is hirdeti – részben megelőzhető lehetne...

Vajon miért van az, hogy egy-egy családon belüli bántalmazásba fulladt cselekedetet követően a szenzációra éhes sajtó képviselői számtalanszor találnak olyan szomszédot, rokont vagy ismerőst, aki bár tudta, hogy valami nincs rendben, mégsem szólt? Miért van az, hogy még sok esetben a védőnői szolgálat sem adja le a megfelelő jelzést? Mi lehet annak az oka, hogy olyan történetek kerülnek napvilágra, amikből kiderül, hogy sok esetben egy család éveken keresztül bántalmazott volt és mégsem élt a jelzés lehetőségével?

A kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek sok esetben nem tudják, hogy mit tegyenek. Azt hiszik, hogy nincsen eszközük megszabadulni a bántalmakból. A sokszor nemcsak lelki, hanem anyagi, egzisztenciális függés pedig tovább nehezíti a lehetőségek megtalálását, a bántalmazótól való elszakadást. A környezet pedig rendszerint fél. Tartanak attól, hogy kiderül, hogy ők voltak azok, akik jelzéssel éltek és így maguk is veszélybe kerülnek.

Valami nincs rendben – hirdeti a kampány és mondhatjuk mi is. Addig ugyanis, amíg bár észrevesszük, hogy környezetünkben súlyos gondok, lelki- vagy testi bántalmazások történnek és félelemből nem teszünk ellene, vagyis nem élünk azzal, hogy a másikért tegyünk, mi is – bár csendben –, de hagyjuk, hogy emberek áldozatok legyenek. Bár nem könnyű feladat közvetlen környezetünkön ilyen drámai helyzetekben beavatkozni, de láthatjuk, hogy a hozzáértő szakemberek és a szociális intézmények révén van lehetőség a segítségre. Amennyiben élünk ezzel, akkor nemcsak megelőzhetjük a nagyobb traumákat, hanem – egyúttal – visszaadhatjuk a rászorulóknak az emberséges élet lehetőségét is.