Budapest XVIII. kerületét két egykor önálló településnek, Pestszentlőrincnek és Pestszentimrének a fővároshoz csatolásával hozták létre 1950- ben. A kerületben működik a közel ezer gyermeket oktató-nevelő Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium. A Pestszentlőrinci Evangélikus Egyházközséghez tartozik fiókegyházként a pestszentimrei evangélikus missziói gyülekezet, ennek otthona pedig – 2018. április óta – a Krizsán András Ybl-díjas építész tervei alapján épült Luther-kápolna. (Az építész a kápolnával elnyerte az Equitone szálcement homlokzatok az építészetben 2018 építészpályázat első díját.) 

Folyamatos jelenlét

A pestszentimrei missziói gyülekezet lelkészét, Horváth-Csitári Boglárkát először a Luther-kápolna építését megelőző időszakról kérdeztük. Mint mondta, akkor is aktívan működött a közösség. Régebben a református templomban tartották az alkalmaikat, majd a helyi katolikusok segítségével a cserkészotthon épületét használhatták.

Mivel a környéken egyre több a családos, a lelkész fontosnak tartotta, hogy a reggel nyolc órai istentiszteleteket későbbi, tíz órai kezdéssel hirdesse meg. Már ez az apró változtatás is azt eredményezte, hogy megduplázódott az istentiszteletre járók száma. „Csodaként éltem meg, hogy a Luther-kápolna felépítése után hétről hétre érkeztek új családok a templomunkba” – mondja a lelkésznő. S hogy mi lehet ennek a hátterében? „A legfontosabb az állandó jelenlét. Különös figyelmet fordítunk arra, hogy új család érkezésekor ne tolakodóan, de kapcsolatot keressünk velük, megszólítsuk őket.” 

Horváth-Csitári Boglárka jelenleg szülési szabadságon van, a szolgálatban Győri János Sámuel nyugdíjas lelkész helyettesíti őt, de a gyülekezet lelkésznője gyermekeivel együtt jelen van a gyülekezet ünnep- és hétköznapjaiban is.

Egész napos formálódás

„A gyülekezetépítésben arra törekszünk, hogy minden generációt megszólítsunk” – mondja a lelkésznő, de mindezt a temérdek program is bizonyítja: a közösség hétköznapjait a bibliaórákon, hittanórákon, filmklubon túl leginkább a családbarát és korcsoportokra fókuszáló szemlélet jellemzi.

Havonta tartanak családi napot. Ekkor Deák Ildikó a papírszínházával bábelőadást tart a gyermekeknek, miközben a szülőkkel gyermekneveléssel kapcsolatos témákat dolgoznak fel. „A nap folyamán együtt főzünk, majd közösen ebédelünk. Délután pedig társasjátékklubot tartunk. Ez egész napos együttlétet, közösségépítést, gyülekezetté formálódást jelent” – tudjuk meg Szunyoghy Zsolt másodfelügyelőtől.

Szintén havi program a Férfiak eledele névvel meghirdetett, testet-lelket tápláló alkalom, a férfikör. „Ilyenkor Korányi András lelkész, az összejövetel vezetője hoz egy izgalmas témát, amiről bevezető előadást tart, majd közösen beszélgetünk a kérdésfelvetéseiről – mutatja be a kört a gyülekezet egyik tagja, Domján Attila. – Ezután a lelkésznő férje, a férfikör házigazdája, Horváth Máté lep meg minket vacsorával, amit közösen elfogyasztunk, és megbeszéljük az élet kérdéseit.” A férfikör sikerét mutatja, hogy a gyülekezet hölgyei jelezték: számukra is szükség lenne hasonló összejövetelre. Harcosok klubja névvel ősszel tartották első alkalmukat.

De nem csak külön férfi- és külön női kör jön össze a Luther-kápolnában, házaskört is tartanak. „Mély beszélgetések zajlanak a párkapcsolat örömeiről és kríziseiről” – meséli az egyik résztvevő, dr. Petrovics Zoltán. Az együttlétet ők is közös vacsorával zárják.

Amint a lelkésznőtől megtudjuk, fontosnak tartják, hogy az alkalmak idején legyen gyermekfelügyelet; ezt az ifisek bevonásával oldják meg.

Sajátjuknak érezhetik

„Mivel nem tradicionális gyülekezetről beszélünk, vallom, hogy a gyülekezet tagjaival együtt alakítjuk ki, hozzuk létre a pestszentimrei közösséget. Ennek nagyon nagy ereje van. Aki ide belép, azt érzi, hogy számít. Nem kiszolgálva van, hanem a közösség aktív tagja lesz, aki maga is cselekvő részese a gyülekezetnek. A közösség erejét ez képezi: hogy mindenki a sajátjának érezheti a gyülekezetünket” – fejti ki Horváth-Csitári Boglárka.

Az istentisztelet hangulatát a közös zenélés határozza meg. „Győri János Sámuel lelkész felkapja a gitárt, és játszik, énekkel köszönt, vidáman hirdeti Isten igéjét. Az a dinamika, ahogy ő prédikál, és nyugdíjasként is alázattal és örömmel végzi a szolgálatát, olyan hiteles és vonzó, hogy másokat is arra bátorít, hogy elkezdjen ne csak a gyülekezetbe járni, hanem akár zenélni is – meséli örvendezve a lelkésznő. – A visszahúzódóbb, de zenélni szerető gyülekezeti tagjaink közül többen mára aktív zenei szolgálói az istentiszteleteknek.”

Itt élet és zsongás van az istentiszteleten is. Bár sokan úgy szocializálódtak, hogy a gyermeknek „vigyázzülésben” kell az istentiszteletet végighallgatniuk, itt erről szó sincs. Arra törekednek – mondja Horváth-Csitári Boglárka –, hogy ezt feloldják, hogy elmagyarázzák a szülőknek: ne „görcsöljenek” azon, ha a gyermek egy kicsit fickándozik. „Amíg nem kiabálnak, addig nincs ezzel semmi gond, itt akár sétálgathatnak is a picik az istentisztelet közben” – teszi hozzá a lelkésznő.

A családi közösségnek köszönhetően átélhetik a korosztályok közötti kapcsolat örömét is. „Akinek távol él a nagymamája, itt találkozik idősekkel. Ez a gyülekezet olyan, mint egy kis társadalom. Talán ez is az oka annak, hogy egyre többen jönnek hozzánk, néha már megtelik a templomunk” – teszi hozzá Domján Attila.

Segítség a családoknak

Családi istentisztelet havonta egyszer van, és ezen a születésnaposokat is köszöntik. „Olyan témát választunk, és úgy dolgozzuk fel a prédikációt, hogy az valóban gyermekcentrikus legyen” – mondja a lelkésznő. A többi istentisztelet közben párhuzamosan gyermekbibliakört tartanak az apróbbak számára. A gyerekek az úrvacsoránál ismét kapcsolódnak a gyülekezet teljes közösségéhez, ők is kimennek az oltárhoz, és áldásban részesülnek. „A gyermekek bevonásán túl arra törekszünk, hogy azok az új tagjaink is, akik még távolabb vannak a gyülekezettől, minél inkább átéljék a szeretetközösséget, ezért őket is megszólítjuk, hogy jöjjenek ki, és részesüljenek Isten áldásában.” 

A családok leterheltségét felismerve a gyülekezetben Védőháló elnevezéssel megszervezték a gyermekfelügyeletet. „Azért Védőháló, mert hálót tart a családok kapcsolata alá. Ilyenkor a szülők elhozzák hozzánk a gyerekeket, ők pedig elmennek »randevúzni«. Így időről időre minőségi időt tudnak együtt tölteni.”

Ha azt gondolnánk, hogy a családcentrikusság ennél jobban már nem fokozható, tévednénk. Működik ugyanis a Védőháló extra gyülekezeti szolgáltatás. Ebben az esetben a gyermekfelügyelet nem fél-, hanem egész napos. „Ez a gyermekeknek olyan, mint egy napközis tábor. Négyszeri étkezést kapnak, kézműveskedünk, bibliai történetekről beszélgetünk, énekeket is tanítunk” – tudjuk meg a lelkésznőtől.

Mindezeken túl a pestszentimrei evangélikusok ősszel közösségépítő csendeshétvégét is szerveznek, nyáron gyermektábort tartanak, Balatonszárszón pedig immáron hetedik éve rendezik meg családos táborukat. És hogy mindennek mi a hatása? Erre Domján Attila adta meg a választ: „Mi szoros közösség vagyunk, hétköznap is találkozunk, keressük a közös alkalmak lehetőségét.”

Még tovább tárni a kapukat

A jövőre nézve Horváth-Csitári Boglárka így nyilatkozik: „Azon dolgozunk, hogy létrehozzunk egy mentálhigiénés központot. Ez olyan előadásokat, műhelymunkát, csoportfoglalkozásokat fog kínálni, amelyek segítik az itt élő embereket mind a gyermeknevelés, mind a házasság, mind a mindennapi élet vonatkozásában.”

Mint megtudjuk, abban bíznak, hogy ezek a rendezvények később nemcsak alkalmi látogatókat, hanem leendő gyülekezeti tagokat is eredményezhetnek majd a közösségnek. „Mivel kis gyülekezet vagyunk – teszi hozzá a lelkésznő –, azt is szükségesnek tartjuk, hogy keressük azokat a lehetőségeket, amelyek révén stabil forrásaink lehetnek.”

És ha még ezután is azt kérdezné valaki, hogy miért jönnek az emberek a gyülekezetbe, álljon itt Horváth-Csitári Boglárka válasza: „Mert közösséget és megtapasztalható sorstársi létet keresnek. Mindezt meg lehet élni az isteni szeretetből történő merítkezésből és az abból formálódó közösségből.”

A lelkésznő szerint evangélikus templomba legtöbbször úgy jönnek az emberek, ha van valami múltbéli kötődésük a felekezetükhöz. Ennek most nagyon jó alapja lehet a hitoktatás. Szijjártó-Tihany Annamária nemrég konfirmált, két lánya pedig megkeresztelkedett. Ők az evangélikus hitoktatás által találtak rá a gyülekezet közösségére. Az édesanya azt mondja, neki korábban nem volt kapcsolata az egyházzal, de fontosnak tartotta, hogy gyermekei egyházi nevelésben részesüljenek. „Onnan pedig egyenes út vezetett számunkra a Luther-kápolnába. Itt valóban otthon érezzük magunkat, megérkeztünk!”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 43–44. számában jelent meg 2019. november 3-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.