Véget ért az 50 nap 500 év programsorozat

Véget ért az 50 nap 500 év programsorozat

Share this content.

Szöveg: Koczor György. Fotó: Gáncs Béla
Zalaistvánd – Méltóképpen, ökumenikus istentiszteletekkel zárult az 50 nap 500 év programsorozat a zalaistvándi gyülekezetben. 2017. október 29-én délután Zalaszentgróton gyűltek össze ünnepelni az evangélikus, római katolikus és református gyülekezet tagjai. Erős vár a mi Istenünk – zengett a kezdő ének.

Kovács Sándor plébános a nagy parancsolatokról szóló igeszakasz (Mt 22, 34-39) alapján igehirdetésében azt hangsúlyozta, hogy – ahogy Jézus mondja – „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták”. Egyik nagy parancsolat sincs meg a másik nélkül. Nem lehet Istent szeretni anélkül, hogy az embertársainkat ne szeretnénk, és nem lehet az embereket az Isten szeretete nélkül szeretni. Maga Jézus is azért tudta az embert szeretni, és feláldozni magát érte, mert ő volt az, aki legjobban szerette az Atyát.

Koczor György lelkész igehirdetése a reformációi ünnep igéjének alapján (1Kor 3,11) arról a házról szólt, mely a Krisztusi alapra épül. A kősziklaalapra épülő ház felépítménye már bármilyen lehet. Egy azonban biztos, szükség van a falra, mely körülzárja az otthont. Körülhatárol egy teret, mely elválaszt a világtól, de be lehet lépni az ajtón és be, illetve ki lehet látni belőle az ablakokon. A berendezése már egyedi és ízlés szerinti. Lehet ez személyes életünk, vagy felekezeti, gyülekezeti berendezés, de a Krisztusra épült ház stabilan áll. Ilyen ház az egyetemes egyház is. Nem a ház tesz minket keresztyénné, hanem az alap.

Október 31-én Zalaistvándon az összgyülekezeti ünneplés szintén a római katolikus testvérekkel együtt történt. 

Horváth Zsolt plébános Jézusról, a jó pásztorról tett bizonyságot (Jn 10,11-16), akinek egy nyájába tartozunk. Egy neves írót idézve beszélt arról, hogy Istennel való kapcsolatunk olyan, mint a lecsó. A magyar embernek a legfontosabb, de mindegyik máshogy szereti. Egyik erósen, másik nem. „Akkor most ki az eretnek?” – tette fel a kérdést. Krisztus nyájába mindannyian beleférünk.

Koczor György igehirdetésében – Róm 1, 16-17 alapján – szólt a hit megfoghatatlanságáról, hiszen az a Szentlélek ajándéka. Nem küzdhetek érte, csak Isten felé való bizalommal élhetem az életem. Elfogadásban és megélésben. Az evangéliumból akár józan ésszel is könnyen belátható lehetne, hogy hitre van szükségem, mégsem „megy” nekünk az Isten iránti bizalom kérdésének helyretétele, a de-formáció re-formációja. Ehhez szükséges a megváltás, és a Szentlélek hitet teremtő csodája a megváltás evangéliuma, Jézus által, aki maga az Isten evangéliuma számunkra.

A közös úrvacsoravétel után, a gyülekezeti ház udvarán ültetett két őshonos almafa mellett elhelyezett táblával pedig az összetartozást - mindenki számára láthatóan és reméljük, termést hozóan - pecsételtük meg.

 

A tábla szövege:

 

Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor 3,11)

ÖSSZETARTOZÁS FÁI

A LUTHERI REFORMÁCIÓ KEZDETÉNEK 500. ÉVFORDULÓJÁN KRISZTUSBAN VALÓ ÖSSZETARTOZÁSUNK JELÉÜL ÜLTETTÜK E FÁKAT .

RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG, PÓKASZEPETK

EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG, ZALAISTVÁND

2017. OKTÓBER 31.

 

Az 50 nap 500 év véget ért, de előttünk újabb évek, évtizedek, századok vannak, melyekben Krisztusra figyelve nekünk is meg kell állnunk.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!