Nemcsak kilométerekben, életútjában is nagy távolságokat tett meg a fiatal lelkész. A surdi parókián már otthonos rend fogadja a betérőket, noha alig pár hete költözött be feleségével és kislányával a templom melletti házba. Korábban Komáromban, előtte pedig szülőhazájában, Erdélyben élt. Habár ízes székely beszédet kevésbé, a „nyakas” humort viszont annál inkább fel lehet lelni Veres József szavaiban. Személyiségében pedig a sokszínűséget: tekintve, hogy informatikai pályára készült, végül teológiát végzett, ám dolgozott televíziós riporterként, és otthonában is szívesen tesz-vesz, fúr-barkácsol.

„Látni a tenyeremen a beköltözés nyomait, ugye? – kérdezte nevetve. – Rengeteg dolgunk volt az elmúlt időszakban. No, nem csak amiatt, hogy Komáromból Surdra kellett pakolnunk mindent. Habár szép ház fogadott bennünket, ezt-azt alakítgatnom kellett. Amit tudok, magam elvégzek, segítség nélkül” – summázta.

Ez az önállóság talán egykori brassói segédlelkészként ragadhatott Veres Józsefre, akinek pályaválasztásában, mint az esetek többségében, családi szálak is szerepet játszottak. „Az informatikai szakgimnázium csak a véletlen műve volt. Továbbtanuláskor be kellett valamit írnom, emellett döntöttem. Ám az igazi nagy kedvencem az irodalom volt. Egyik tanárom azt mondta: a te neved alatt írj olyanokat, amiket másokén teszel. A fogalmazásokat kamatoztattam ugyan versenyeken, de mindössze ennyi történt. A vallás viszont mindig ott volt az életemben. Édesapám presbiter volt, az ő ágán több lelkész is volt a családban. Aztán történtek olyan dolgok az életemben, amik miatt e pályára léptem én is. Csak Kolozsváron volt lehetőségem teológiát tanulni. A tudnivalókat átadták, a valós tanulnivalókat a brassói kezdet után, immár „önálló” lelkészként, a Fogaras melletti Halmágyon szereztem. Ahogy a hívek szokták mondani: tisztelendő úr, itt még a madár is kézifékkel fordul és távozik. Tényleg, ott már csak a gyönyörű, hatalmas erdők és a medvék voltak. A munka viszont nem volt könnyű. Erdélyben egy lelkészt vezetőként tisztelnek, olyan dolgokkal is fordulnak hozzánk, aminek sokszor nincs köze a valláshoz. Voltam én már bíró, ha pörös ügyük volt az embereknek, ám sokáig én voltam a mentőautós is a faluban, vagy tőlem kértek tanácsot, ha beteg volt a tehén. Nagyon szerettem, hogy igényelték a segítségemet. Jól éreztük ott magunkat” – így a lelkipásztor.

Azonban Halmágyon, ahogy több más erdélyi településen is, idővel megszűnt a magyar oktatás. Emellett időközben gyermeke is született a Veres családnak, aki nem tudott volna magyar óvodába, iskolába járni. Ekkor jöttek át Magyarországra, az ezernél is több kilométerrel arrébb lévő Komáromba. Annyit tudtak csak róla, hogy ott a Duna, és Jókai Mórnak köze volt hozzá. Családias, ám összetartó gyülekezet fogadta őket, amellyel nagyon megszerették egymást. A társadalom másik része már más kérdés volt. Román pap, ott a román – hasonló megjegyzésekből nem volt hiány.

A cikk itt folytatódik.