A körkérdés mellett Karasszon István értekezik a témáról, valamint Csanády Márton ad nemzetközi kitekintést. A folyóirat aktuális számában olvashatnak még Pap Béla lelkész áldozatvállalásáról a karcagi református gyülekezetért a XX. század közepén, 1956-ról, valamint a Bolyai Tudományegyetem 1989 utáni visszaállításának kudarcáról.

A teljes lapszámot itt találják meg.

Hogyan látja a világkeresztyénség helyzetét a 2020-as években? – Fabiny Tamás evangélikus püspök gondolatait adjuk közre.

ApCsel 16,9 leckéje

A görög mitológiában Zeusz beleszeret a tenger partján sétálgató főníciai királylányba, Európéba. Fehér bika alakjában megy el a szép leányért, és szarvai közé kapja őt. A tengeren át magával ragadja Kréta szigetére, ahol magáévá teszi. Európának aztán három gyermeke születik Zeusztól. A mítosz erőszakot, kényszert és ármányt sugall.

De ismerünk egy álmot is. Ez is Ázsiába vezet vissza bennünket, akárcsak a mítosz.  Troászban váratlanul egy macedón férfi jelenik meg álomban Pál apostolnak, ilyen szavak kíséretében: „Jöjj át, légy segítségünkre!” (ApCsel 16,9). Ez a jelenet nem más, mint a pogány Európa segélyhívása a kereszténységhez. Pál meghallja ezt a sikolyt, és elindul. Vele együtt pedig a Jézusról szóló jó hír, az evangélium is eljut Európába. A Szentlélek életet lehel a haldokló görög-római világba.

Idővel aztán ismét elhalványult ez az álom, és a mítosz újra utat tört magának. Az önfeláldozást felváltotta az önmegvalósítás vágya. A szelídséget az erőszak, a szegénységet a gazdagság, a szeretetét pedig a gyűlölet. Az elmúlt két évezred során többször megtörtént, hogy Európa – vagy annak egy része – nem a fenti álom, hanem sokkal inkább a mítosz jegyében élt, és újra a pogányságot választotta.

Európa újpogánysága nyugaton és keleten egyaránt megjelenik, és mindkét esetben a világhoz való szolgai hasonulással függ össze. A nyugati világ jóléti társadalmai hajlamosak feladni Jézus radikalitását. Érvényes rájuk az, ami H. Richard Niebuhr a magát liberálisnak mondott teológia vadhajtásairól ír: „Egy harag nélküli Isten a bűn nélküli embereket bevitte az ítélet nélküli országába egy kereszt nélküli Krisztus szolgálata által”.1 Gazdag országok gazdag egyházai mintha szégyellnék a keresztet, és általában a hagyományos biblikus–keresztyén értékeket. Talán kisebbrendűségi érzésből fakad az az örök kompenzálási szándék, amely – a rossz tapasztalatok birtokában is – azt hangoztatja, hogy a nagykorú embert nem szabad misszionálni, amely kínosan ügyel arra, hogy a keresztyén jelképek nyilvános használata nehogy sértse a más vallásúak vagy a nem-hívők érzékenységét. Ezért találkozunk azokkal a bizarr példákkal, hogy a hívők leteszik régi és megszentelt jelképeiket: lekerül a kereszt a nyakból, sőt adott esetben a templom tornyából is, egy-egy város főterén karácsonykor nem ajánlatos karácsonyfát állítani. A vallási semlegesség erőltetése egyrészt arctalanná tesz, másrészt az európai gyökerektől való elszakadást segíti elő.

Kelet-Közép-Európa számos országában azonban ugyanígy reális kísértést jelent a pogányságba való visszatérés, az álomtól a mítoszba való visszazuhanás. A régebbi egyháztagok talán még nem heverték ki a kommunista diktatúra okozta sérüléseket, vagy még mindig hat rájuk a kényszerű bénultság és nem tudnak élni a szabadság lehetőségével. Az egyház fogadott vagy fogadatlan prókátoraiként megjelenő hangadók között pedig feltűnően sok a neofita. Az eredmény lesújtó: a magukat keresztyénnek nevezők gyakran száműzik a jézusi megbocsátás, irgalom és ellenségszeretet tanítását, és általában a szeretet radikalitását, közben pedig a vallást olcsó moralizmussá vagy a politikát kiszolgáló tényezővé próbálják silányítani. A naivabbak egyszerűen csak krokodilkönnyeket hullatnak a keresztyén Európáért, jóllehet nem igazán teszik be lábukat a templomba, gyermekeiket legfeljebb csak formálisan kereszteltetik meg, a cinikusabbak számára viszont a keresztyénség egyszerűen csak politikai termék, és ők maguk fütyülnek a jézusi tanításra. A térség egyházainak – akárcsak Luther korában – ma is választaniuk kell a theologia crucis (a kereszt teológiája) és a theologia gloriae (a dicsőség teológiája) között.

Reményt – Nyugaton és Keleten egyaránt – csakis az adhat, ha az emberek meghallják a mai pogány Európa segélykiáltását: „Jöjj át, légy segítségünkre!”

_________________________

1 „A God without wrath brought men without sin into a kingdom without judgement through the ministry of a Christ without a Cross.“, In, H. Richard Niebuhr, The Kingdom of God in America, 193.