A találkozó megnyitóján jelen volt Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök. Hilde Kieboom, a Sant’Egidio (Szent Egyed) közösség elnökhelyettese köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy az 1986-os béketalálkozó és az azt követően évente megrendezett találkozók sok helyi békekötést eredményeztek, például a Közép-afrikai Köztársaságban. A béketalálkozókon folytatott párbeszéd a keresztények öröksége, amelyet nagylelkűen kell felajánlani a szenvedő emberiségnek. A Szent Egyed közösség nevében kifejezte háláját Ferenc pápának, amiért részt vesz a záró szertartáson és köszönetet mondott a ferences családnak, amely együtt dolgozott velük a találkozó megszervezésén.

Miután Domenico Sorrentino, Assisi érseke és Catiuscia Marini, Umbria tartományi elnöke köszöntötték a vendégeket és a résztvevőket, Andrea Riccardi egyháztörténész emlékeztetett rá, hogy harminc évvel ezelőtt II. János Pál pápa kezdeményezése új dolog volt. Történelmi jelentőségűvé vált 1986. október 26-a, amikor a nagy vallások vezetői összegyűltek Assisiben, az találkozás új formáját megélve. Egy modern ikon: békésen egymás mellett imádkozó vallási vezetők, sokféle hagyományos, színes ruhában – a dialógus esztétikája. Megmutatta, hogy lehetséges a párbeszéd. Assisi a vallási hagyományok mélységét tárta fel, leomlottak a történelmi ellenségeskedés falai. Ez a gesztus felébresztette sok ember reményét. Voltak, akik megbotránkoztak, szerintük feladjuk önmagunkat. Bolondság – mondták mások. Nem bolondság volt, hanem prófécia, lüktetett benne a történelem – hangsúlyozta Riccardi. A béke műhelye várja a munkásait – idézte II. János Pált, és elmondta, a Szent Egyed közösség meghallotta a pápa hívását, folytatta a munkát ebben a műhelyben. Harminc éven át folyamatosan megrendezték a találkozókat. Növekedtek a béke energiái, a kapcsolatok vallási közösségek, kultúrák között.

Napjainkban, egy összetett és szétszabdalt, új félelmektől szenvedő világban még inkább szükség van Assisi szellemére, mint valaha – hangsúlyozta. Assisi szelleme elterjedt a globális világban – fogalmazott. A jelen lévő Zygmund Baumant idézte, aki szerint nagyon nagy szükség van párbeszédre a hívők és a humanisták között. A párbeszéd művészetét meg kell tanulni, ez lehet az alternatívája a háborúnak, mert újraszövi a szétszabdalt világ szövetét. Andrea Riccardi a hívők felelősségét és az imádság erejét hangsúlyozta.Bartholomaiosz pátriárka a megnyitó ünnepségen azt hangsúlyozta, hogy egyéni és intézményes szinten is fontos a béke mellett dönteni. A béke az emberben kezdődik, belső megtérést kíván. Elmesélte, hogy fiatal korában találkozott Athenagorasz konstantinápolyi pátriárkával, aki nagyon fontosnak tartotta az ökumenét. Athenagorasz szerette összehívni a szemben álló feleket, hogy beszéljenek, nézzenek egymás szemébe. Megértette, hogy a béke valami személyes dolog. 

Ha szomjazzuk a békét, dolgoznunk kell érte – hangsúlyozta a pátriárka. A párbeszéd a különböző kultúrájú embereket kivezeti az elszigeteltségből, elindítja az együttélés felé. Sokkal közelebb vagyunk egymáshoz, mint amennyire különbözünk egymástól. A párbeszéd lehetséges: szent dolog minden félelem ellenére átölelni a másikat. Ez túlmutat rajtunk és egyben magával ragad bennünket: a párbeszéd jótéteményei sokkal nagyobbak a veszélyeinél.

Bartholomaiosz pátriárka beszélt arról, hogy a teremtett világ védelme a vallásközi párbeszéd egyik legfontosabb témája. Minden emberi tevékenység nyomot hagy a föld szegényeinek életében. Mi lehet fontosabb a keresztény egyházak és a világvallások számára, mint együtt járni és együttműködni a közös célért: enyhíteni a népek szenvedését és folytatni a párbeszédet a békéért. A béke legkisebb magjának végtelen nagy hatása lehet a világra – hangsúlyozta az ökumenikus pátriárka, aki szeptember 19-én Perugiában az egyetem tiszteletbeli tagságát kapja meg, 20-án pedig részt vesz Ferenc pápával együtt a találkozó záróünnepségén.

A kultúra világából idén Zygmund Baumann lengyel származású szociológus volt a konferencia díszvendége, aki az emberiség történetét a „mi” névmás terjedésének történetével illusztrálta. Egyre jobban nő azok száma, akik használják. Az antropológusok szerint az emberiség történetének kezdetén 150 egységből állhatott egy „mi”: vadászok és segítőik csoportja, nem voltak eszközeik, korlátozott lehetett csak a számuk, hogy el tudják tartani magukat. A törzsekbe szerveződés korában már megnőtt ez a szám. A birodalmak, nemzetállamok korában a szám nagyon naggyá vált. Minden állomásnak volt egy közös jellemzője: a befogadás és a kirekesztés. Kölcsönös identifikáció és kölcsönös ellenségeskedés, ami nagy vérontásokhoz vezetett. Napjainkban Bauman szerint elérkeztünk a történelem következő állomására, amikor már arra lenne szükség, hogy eltöröljük az „ők” névmást. Őseinknek volt ellensége. A globális emberiségben hol van az ellenség? Kozmopolita valóságban élünk, a földgolyó bármely zugában történik valami, annak hatása van ránk. Mindannyian függünk egymástól, innen már nem lehet visszalépni. Ugyanakkor még el sem kezdtünk kifejleszteni egy kozmopolita tudatot.

Nem hívő filozófusként úgy véli, Ferenc pápa fontos útmutatást ad a mai világnak. Megtanítja, hogy soha nem szabad belefáradnunk a párbeszédbe. Fegyelmezetten kell párbeszédet folytatni, tisztelve az idegent, a más kultúrához tartozót. Fontosnak tartja azt a kijelentését, hogy a föld gyümölcseinek az egyenlő elosztása nem puszta karitász, hanem erkölcsi kötelesség. Méltó munkahelyeket kell teremteni a fiatalok számára. Ferenc pápa hangsúlyozza azt is, hogy a párbeszéd kultúrájának szerves része a nevelés. Eszközöket kell adnunk a fiatalok kezébe, hogy békésen oldják meg a konfliktusokat – tette hozzá Bauman.

A megnyitón felszólalt Faustin-Archange Touadéra, a Közép-afrikai Köztársaság elnöke. Elmondta, hogy országban megpróbálták a vallásokat eszközként használni, hogy egymás ellen uszítsák az embereket, de népe nem fogadta el a vallásháború logikáját, hála a keresztény és muszlim vezetőknek. Hálás azért a Szent Egyed közösségnek, hogy népe a nehéz pillanatokban barátokra talált, akik dolgoztok a konfliktus megoldásán. Felidézte a Szentatya látogatását, aki találkozott a muszlim közösséggel is, a nagymecsetben a fiatalokhoz beszélt, akik lelkesedéssel hallgatták, majd fiatal muszlim motorosok olajággal a kezükben kísérték végig a templomhoz, ahol misét mutatott be.

Ezt követően Baleka Mbete, a Dél-afrikai Köztársaság nemzetgyűlésének elnöke szólalt fel, aki szintén arról a nagy ajándékról beszélt, hogy az apartheid nehéz helyzetében voltak barátaik, akik nem fáradtak bele abba, hogy nagylelkűen segítsék az országot. 1994-ben elkezdődött az út a béke felé. Évszázadokon át feji megkülönböztetésben éltek, ebből a helyzetből kellett egységes nemzetet alkotni. Ugyanakkor az egykor elnyomott nép nagyon szegény és fontos feladat biztosítani a jövőt a fiatal népnek. Az apartheid végén kigyúlt a remény, ezt életben kell tartani. Elmondta azt is, hogy a békével az ország a bosszú helyett a megbocsátást választotta, és a történelem igazolta őket, ma is békében élnek. A megbocsátás megmentette őket a gyűlölet örvényétől. 

Az afrikai politikusokat követően Dominique Lebrun, Rouen érseke szólalt fel, akinek egyházmegyéjében az ISIS terroristái meggyilkolták a 86 éves Hamel atyát. „Folytassuk a párbeszéd útját. A párbeszéd legyen még erősebb, igazabb, bensőségesebb” – kérte az érsek. Kérte Isten kegyelmét, hogy szerethessük ellenségeinket és hogy Jacques atya vértanúsága ne legyen egy új keresztes háború lobogója. Kérte a kegyelmet, hogy muszlim testvéreinkkel igazságban folytathassunk párbeszédet. Fontosnak tartja, hogy a városok perifériáin kezdjünk párbeszédet egymással. Elmondta, hogy sok muszlim látogatott el a vasárnapi miséikre a gyilkosság után, ez nagyon mély gesztus – egy család, amely meglátogat egy másik, gyászoló családot. Ugyanahhoz az emberi családhoz tartozunk – jelentette ki.
Domenico Pompili, a földrengés sújtotta Rieti Egyházmegye püspöke tanúságot tett a nehéz napokról, életről, halálról, szolidaritásról. Az élet újraéled a romokon, az iskola újra megnyílt. A gyerekek a mestereink, utat mutatnak: a romok között azonnal elkezdtek labdázni, az élet tovább akar élni – hangsúlyozta.

A megnyitó ünnepségen feltárultak napjaink világának nagy problémái és reményei. A következő két napban kerekasztal-beszélgetéseken vitatják meg a találkozón részt vevő vallási, politikai vezetők a korunkat foglalkoztató kérdéseket: beszélnek a különböző földrészek gondjairól, a szegénységről, a háborúkról, a vallások felelősségéről, az iszlám világról, a menekültekről. A záró ünnepségen jelen lesz Ferenc pápa, aki találkozik a vallási vezetőkkel, köztük Bartholomaiosz pátriárkával, Justin Welby anglikán prímással és Olav Fykse Tveittel, az Egyházak Világtanácsának főtitkárával.