„Nemcsak arról van szó, hogy lássuk, mi történik a temetésen, hanem hogy érezzük, hogy magunk is része vagyunk az egésznek” – mondja a vállalkozó, aki az élő közvetítést már a hozzátartozók helyszínre való érkezésekor megkezdi, és nem csak a megemlékezés kezdetén. „A temetést annyira bensőségessé szeretnénk tenni, amennyire csak lehetséges. Ezért azt az érzést szeretnénk közvetíteni az embereknek, hogy már kezdettől részesei az eseménynek.” Ezenkívül a hozzátartozók számára az is fontos, hogy az élő közvetítés internetes kapcsolata rendben működik, már a temetés megkezdetése előtt. „Ez megnyugtató érzést biztosít mindenkinek.”

Több száz brit temetkezési vállalkozó és krematórium kínál már hasonló szolgáltatást a temetésekről. „Az emberek, akik ezt a szolgáltatást igénybe veszik, külföldön vagy a temetés helyszínétől több száz mérföld távolságban élnek” – mondja Scott Watters. – „Egyszer volt egy olyan temetésünk, amikor valaki Ausztráliából, tehát valóban a világ másik részéből jelentkezett be, és így vett részt rajta.”

Hogy a gyászoló a saját otthonából követhesse az eseményt, egy jelszóval védett linket kap, amelyen keresztül figyelheti a szertartást. A temetéseket azonban nem szokták felvenni – mondja Watters. „Erre is van lehetőség, ha valaki szeretné, de eddig még nem kértek tőlünk ilyesmit.” Az emberek egyszer, élőben megnézik a temetést, az esküvőkkel ellentétben azonban nem akarják újranézni. A gyászolók minden esetben csak annyit szerették volna, hogy távolról jelen tudjanak lenni az alkalmon. Ehhez persze teljesülnie kell pár feltételnek, például a megfelelő és stabil internetes elérhetőségnek, a vidéki helyszíneken ugyanis ez nem mindig adott. „Volt olyan eset, hogy kábelt kellett lefektetnünk ahhoz, hogy a közvetítés sikeres legyen.”

De nem minden gyászoló gondolja úgy, hogy az élő közvetítés egyenértékű a temetésen való részvétellel. A Royal London nevű brit biztosítótársaság 2017-es tanulmánya kimutatta, hogy a megkérdezetteknek majdnem a fele inkább lemondana a temetésen való részvételről, semmint azt az interneten élőben kelljen megnéznie. És az is kiderül: minél fiatalabbak voltak a megkérdezettek, annál nyitottabbak voltak arra, hogy ilyen módon vegyenek részt egy temetésen.

Watters szerint sem gyakori, hogy valaki így akarna részt venni az alkalmon, de ez a vállalkozó számára nem fontos. „Nem az a lényeg, hányszor kell élő közvetítést készítenünk, hanem az, hogy azok számára, akik a közvetítéseket nézik, jelentőségteljeset nyújtsunk.” A férfi szerint a közvetítéseket egyébként a hozzátartozók nem egyedül szokták megnézni, hanem legtöbbször ott van valaki mellettük, akivel osztoznak az emlékezésben.

A temetés résztvevői természetesen tudnak róla, hogy filmre veszik őket. Gyakran maga a lelkész is felhívja erre a figyelmet. „Volt egy olyan lelkészünk is, aki direkt a kamerába beszélt, és az online néző számára mondta a prédikációját” – emlékszik vissza Watters, aki szerint ez minden bizonnyal nagyszerű érzés lehetett a rokonnak, mert így őt is bevonták az eseménybe, és nem csak külső szemlélője lehetett. Sőt van olyan is, hogy a távol lévő rokon vagy hozzátartozó szólhat pár szót, mintha maga is ott állna a sírnál. 

Természetesen a technika nem helyettesítheti a személyes kontaktust – mondta Paul Allcocka vállalkozó a brit The Telegraphnak. „A virtuális részvétel nem azonos azzal, amikor személyesen tudunk a hátramaradottakkal szót váltani, beszélgetni a gyászolókkal” – tette hozzá a mintegy kilencszáz tagot számláló brit temetkezési vállalkozók szövetségének egykori elnöke.

Watters nem hisz abban, hogy az élő közvetítésekre az igény hirtelen nőni fog. „Inkább csak annak tudatosítása nő, hogy mindig is volt erre igény. Hiszen mindig is voltak, akik valami oknál fogva nem tudtak részt venni egy temetésen. Most legalább van számukra megoldás a gyászban.”