„Az élet él és élni akar – idézte Ady Endrét igehirdetésében Zsugyel Kornél, a Zalaegerszegi Evangélikus Egyházközség lelkésze. – Bár a természet éled, mi korlátok közé vagyunk szorítva. Nagyot fordult velünk a világ.”
Zsugyel-Klenovics Katalin Jób történetét hozva például kiemelte: bár megjárta a legnagyobb mélységeket, s elkeseredett és gyászolt, Istenbe vetett bizalmát senki és semmi nem vehette el tőle. „Tudta, hogy még a mulandóság terhével a vállán sincs egyedül, nincs olyan helyzet, ami el tudná őt szakítani az Istentől.”
„Jóbnak kifogyhatatlan reménysége volt – vette át a szót Zsugyel Kornél. – Az idei húsvét pedig megkérdez bennünket is: van-e reményünk, bízunk-e a Gondviselésben mindannak ellenére, ami teherként ránk nehezedik? El tudjuk-e fogadni, hogy a próbatételek ellenére az Isten fel akar emelni bennünket és segíteni akarja az életünket?”
„Jézus útja nem ért véget a sírnál, húsvétkor győzött az élet. Jézus feltámadt. Ez mindannyiunk számára a remény örömüzenete: Isten még akar valamit ezzel a világgal és velünk. Az élet mélységei, a veszteség, a kudarc elérhet bennünket, ám Isten szeretetétől semmi sem szakíthat el” – folytatta Zsugyel-Klenovics Katalin.
„Az élet él és élni akar. Az ember is élni akar. S az élethez vezető út Jézuson keresztül visz. Ha őbenne bízunk, ha rá hagyatkozunk, őt követjük, akkor miénk az élet. Egy reményteljes, bizalommal teli élet” – hangsúlyozta Zsugyel Kornél, kiemelve: „az örök élet, melyben nincsenek korlátok, kompromisszumok, egyedül az Istennel való boldog jelenlét, azért lehet a miénk, mert Jézus feltámadt. Valóban feltámadt.”