Az ortodox (keleti) egyházban ilyenkor ünneplik karácsonyt, a nyugati egyházban pedig hármas ünnep, Jézus megjelenésének momentumait kapcsolja össze. A keresztények ilyenkor megemlékeznek a napkeleti bölcsekről, Jézus megkeresztelkedéséről és a kánai menyegzőn véghezvitt első csodájáról (amikor a vizet borrá változtatta). A katolikusok a 2. vatikáni zsinat óta a napkeleti bölcsek látogatását ünneplik ekkor.

Lehet, hogy nem is hárman voltak

Napkeleti bölcsek karakterében és Jézus elé járulásában az a gondolat fogalmazódik meg, hogy Jézus nemcsak a zsidókhoz jött el – a messze földről érkező pogány bölcsek is leborultak előtte. Érdekes, hogy valójában pontosan nem tudjuk, hányan lehettek, de az ajándékok száma alapján – Origenész ír a három ajándékról – három király lett belőlük. A napkeleti bölcsek különben azért lettek királyok a későbbi hagyományban, mert a szír források egyiküket Goudophare királlyal azonosítják, akit Tamás apostol keresztelt meg. Egyesek Noé fiainak (Sém, Kám és Jáfet) leszármazottait, mások az akkor ismert földrészek Európa, Ázsia, Afrika) képviselőit látják bennük. Ez utóbbi felfogás az oka annak, hogy a harmadik királyt a középkortól kezdve szerecsennek ábrázolták. Állítólag Beda Venerabilis (672–735.) jegyzi fel először a nevüket: Caspar, Melchior, Balthasar. Le is írja őket. Ez azért érdekes, mert a ravennai San Apollinare Nuovo korábbi mozaikján (Nagy Theoderik idejéből) is ott a három név.

Tovább a KötőSzó blogra.