A Szabó József Tanulmányi Házban a Guttenberg Pál Népfőiskola által rendezett táborokban fiatal tehetségek fejleszthetik kreativitásukat, miközben a kirándulások, koncertek és egyes előadások a nagyközönség számára is nyitottak. Május 12-én eme értékes programok fő szervezője Erős Kinga kritikus, szerkesztő, a Magyar Írószövetség titkára, az Orpheusz Kiadó vezetője tartott előadást a Luther Házban. Egy rendkívül izgalmas művelődéstörténeti kalandba hívta hallgatóságát.
Mint elmondta, Vörösmarty Mihály Hahnemann című költeményének olvasása közben fogant meg benne a kérdés, vajon miért tartotta fontosnak a Szózat költője, hogy egy ilyen precíz, időmértékes alkalmi verset szenteljen a homeopátia rendszerének kidolgozója emlékére. A rövid költemény egyben arról is árulkodik, hogy a szerző nagyon is tisztában volt a sokak által nagyra tartott, mások által kárhoztatott gyógymód lényegével.
Kinga irodalmári eltökéltséggel kezdett kutatni Vörösmarty levelezésében, és rábukkant sok érdekességre. A költő jó barátságban volt Deák Ferenccel, aki többféle kellemetlen testi és lelki betegségben szenvedett, és homeopátiás doktorok kezelésének tulajdonította egészségi állapotának javulását. Kettejük levélváltásában gyakran került szóba ez a téma. Ami annál is inkább figyelemre méltó, mivel német földön tiltott volt Hahnemann módszerének alkalmazása, így a reformkorban valósággal bátor hazafias tettnek számított a mellette való kiállás. Akkoriban még vidéki papok és lelkészek is valóságos traktátusokban ismertették és ajánlották e gyógymódot. Külön érdekesség, hogy az első ezzel kapcsolatos orvosper Magyarországon folyt le. Egy kolerajárvány után megállapítást nyert, hogy míg a közkórházakban ápolt betegek mintegy nyolcvan százaléka elhunyt, ezzel szemben a homeopátiás orvosok által kezelt betegek esetében fordított volt az arány. Csalással vádolták őket, ám a tények bizonyosságot nyertek.
Hahnemann főművének egy részletét Vörösmarty jelentette meg első ízben magyarul, amelyhez még a diákkorából ismert cenzort is meg tudta nyerni, hogy kivételesen hunyjon szemet a tiltott tartalom felett. Nem vitás, hogy a költőnek is jelentős szerepe volt abban, hogy nem sokkal később már teljesen elfogadottá váljék a módszer hazánkban. Az orvosi egyetemen külön homeopátiás tanszéket állítottak fel, sőt kórházakat is alapítottak, ahol kifejezetten ezzel a módszerrel gyógyítottak. Abban az időben természetesen elsősorban a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak ezt a luxust.
A gyógymód sikeréhez nem csekély mértékben hozzájárulhatott, hogy a homeopátiás orvosok nem csupán gyógyszereket írtak fel, hanem nagyon konkrét és gyakorlatias javaslatokat is tettek a betegek életmódváltására, valamint az abban a korban meglehetősen elhanyagolt higiéniás szabályok betartására is különös figyelmet fordítottak. Talán ennek is tudható be, hogy a modern orvostudomány fejlődésével a századforduló környékén már folyamatosan hanyatlott a módszer népszerűsége és jelentősége.
Az mindenképpen érdekes, hogy a szocializmus évtizedeiben teljes mértékben tiltólistán volt a homeopátia, még beszélni sem nagyon volt szabad róla. Talán ezért is gondolhattuk legtöbben, hogy a homeopátia a rendszerváltás utáni viszonylagos szabadságnak köszönhetően érkezett Magyarországra, amolyan „nyugati különcségként” vagy némelyek szerint egyenesen „ördögi sarlatánság” gyanánt. Az előzmények ismerete jelentősen árnyalja, sőt akár újra is értelmezheti ezt a kérdést. Ha a homeopátia megítélésében és alkalmazásában nagyon különféle és egymásnak homlokegyenest ellentmondó álláspontok létezhetnek is egymás mellett, mégsem felesleges és haszontalan, ha ezt a módszert csupán egy példának tekintjük, és az eszme- és tudománytörténet bármely témáját szabadon behelyettesítjük a képletbe. Pláne mai társadalmi közéleti viszonyaink között.