Első pillantásra talán úgy tűnhet, a téma elcsépelt, és talán ez a parancsolat az az összes közül, amelyről nem igazán lehet újat mondani. Hiszen mindenki tudja: lopni bűn. Lopni pedig azt jelenti: elvenni, ami a másé. Vagyis kihúzni a zsebéből a pénztárcáját a tömegben, behatolni a lakásába éjszaka, és elemelni az értéktárgyait – azt hihetnénk, az emberi kultúrában a lopás esetei egyértelműek, és mindenki, még maga a tolvaj is, mindig tisztában van azzal, hogy a cselekedete bűnös. Ahogy viszont az igehirdetés alapigéje (Lk 18:9-14), az utána következő interaktív drámajáték, majd Solymár Péter végig érdekfesztítő igehirdetése rávilágított, modern világunkban a helyzet nem ennyire fekete és fehér: nem mindig az a vétkes, akiről az emberek nagy többsége azt gondolná, és léteznek a lopásnak egészen új formái is. Vétkes-e például az, aki azért lop, hogy a családjának enni adhasson, és más választása nem maradt? Vagy nem vétkes-e vajon az, aki az írott törvény adta kereteken belül ugyan, szerződésekkel körülbástyázva, de mégis elveszi, ami a másé, és abból tesz szert mérhetetlen gazdagságra?

Amint a drámajáték megmutatta, ezeknek a cselekedeteknek a megítélése a résztvevők körében elég egyértelmű volt, bár nem teljesen egységes. Sokkal nagyobb volt a szórás, amikor arra gondoltunk, mi a helyzet azokkal, akik a kertben ülve a szomszédjuk WiFi-hálózatára csatlakozva használják az internetet. Bűn-e a zeneletöltés? És ha igen, akkor miért csinálja mégis szinte mindenki? Vannak olyan esetek is, amelyekre pedig egyáltalán nem gondolunk, ha lopásról beszélünk. Ilyen ha valaki például a másik ember amúgy is kevés idejét rabolja el feleslegességekkel, vagy az a modern embertípus, akivel bizonyára már mindeni találkozott: az energiavámpír, aki energiánkat, motivációnkat, életkedvünket lopja ki az életünkből.

Önmagam számára pedig, és talán sokan voltak így ezzel, nagy felismerés volt, amikor magamban igennel válaszoltam arra a kérdésre, lopásnak számít-e a tömegközlekedési eszközökön jegy nélkül utazni, aztán rá két másodpercre be kellett látnom, bizony előfordult, hogy feledékenységemben lejárt a bérletem, vagy nem tudtam jegyet venni, mégis el kellett jutnom valahova, így hát – ha szorongva is, de – felszálltam a következő buszra. Pedig milyen megalázó is az ellenőrnek azt mondani: „leszállok a következő megállónál”. És mi lesz, amikor a Nagy Ellenőr áll majd előttünk, Neki milyen érzés lenne azt mondani: „Nem váltottam jegyet, én leszállok a Te buszodról”? A magam részéről múlt vasárnap eldöntöttem, én bizony inkább a lopás – legyen bármiféle – vonatáról szállok le ennél a Megállónál. És te? Elég bátor vagy leszállni a következő Megállónál?

Ha igen, szeretettel várunk 2015. április 19-én vasárnap 18:00-kor a Deák téri templomba. A következő Megálló témája a 8. parancsolat: Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Igét hirdet: Pángyánszky Ágnes evangélikus lelkész.

Gyertek, töltsük együtt a következő alkalmat is, ajándékozzuk meg egymást ismét a közösség élményével!

Szeretettel várjuk azok jelentkezését, akik szívesen vennének részt velünk együtt a következő Megálló istentisztelet szervezésében, esetleg szeretnének tagjai lenni a HangszóRock zenekarnak vagy a Mentactor drámacsoportnak.

E-mail címünk: koszi@koszi.net

Honlapunk a www.koszi.net oldalon érhető el, ahol az érdeklődők tájékozódhatnak az éppen aktuális általunk szervezett programokról is.

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról:

Jelöld ismerősnek a KÖSZI-t a Facebookon:

https://www.facebook.com/keresztenyonkentesek

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide: koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) által szervezett 35. Megálló interaktív istentisztelet a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal és a Pesti Evangélikus Egyház – Deák Téri Egyházközséggel együttműködésben valósult meg.