Ezt a hatalmas, gazdagon illusztrált kiadványt, amely a nevezetes, a reformáció értékeit őrző és ápoló Leucorea Alapítvány támogatásával jöhetett létre, 2015-ös wittenbergi látogatásunkkor, éppen a megjelenés évében kaptuk ajándékba az egyik szerzőtől-szerkesztőtől, a Cranach-kutató Insa Christiane Hennen művészettörténésztől. Bár a bőség zavarával küzdve, de hármat sikerült kiválasztanom e gyűjtemény képanyagából. Az első valóban az idősebb Lucas Cranach nevéhez kötődik, 1556–1558-ból, a híres Cranach-műhelyből. Felirata a következőket hirdeti, nagyjából egy akkori generációval később, a reformáció kezdeteitől számítva. Latin szövege így hangzik: „Wittenberg, Istennek dicsőséges városa, az igaz, egyetemes tanítás székhelye és bástyája, a szász választófejedelmek fővárosa, Európa leghíresebb egyeteme, az utolsó ezer esztendő legszentebb helye.” A korrekt, valósághű városábrázoláshoz képest ez a sok felsőfok akár még kérkedésnek is vélhető. Pedig egyáltalán nem volt az, csupán egy kisváros jogos büszkeségének, kötődésének és szeretetének máig hatóan ékes bizonyítéka.

A második, színezetlen és minden vonásában realista, immáron nem Cranach közelében született, de teljesen korhű és informatív értékű fametszet ötvenegynéhány évvel későbbről, a már majdnem százéves reformáció idejéből való, a következő, immáron nagyon visszafogott szöveggel: „A híres Wittenberg igaz képe, 1611.”

A harmadik, itt látható wittenbergi „anziksz” egy kissé idealizáló vízfestmény, keletkezési éve pedig a legkorábbi dátum: 1536–37-ből való, Ottheinrich őrgróf útinaplójából. Az időrendi sorrendet felborítva azért szólok róla később, mert két, az imént röviden bemutatott műfaji rokonával ellentétben ez bizony korántsem „igaz kép”, nem valósághű ábrázolás, hiszen a város jellegzetes épületein és az Elba folyón kívül olyasmit is láttat, ami Wittenbergben soha nem volt: hegyeket!

Aki valamelyest ismeri Szászországnak ezt a csücskét, jól tudja, arrafelé teljesen lapos a táj. Akkor hát hogyan csöppentek ide ezek az impozáns magaslatok? Magyarázatot, ha egyáltalán szükséges, az adhat, hogy a hegyeket a Szentírás bizonyos részleteitől egészen Petrarca leveleinek híres, sokat idézett Monte Ventoso (Széljárta hegy!) epizódjáig kitüntetett áhítati-hitéleti, Isten-közeli helynek tekintették a hívő emberek. Olyan helyszínnek, ahol mi, teremtmények közelebb lehetünk Teremtőnkhöz. Így tehát ez a nem létező „wittenbergi hegyvonulat” nem a pontatlanság, nem a könnyelmű szépítés, hanem ismét csak a város iránti szeretet és megbecsülés jele.

Gondoljuk csak meg: ez a síkságon épült, kicsinységében is metropoliszokkal fölérő település valóban az emberiség történetének és egyben a világtörténelemnek egyik megkérdőjelezhetetlen, nagybetűs, örök Magaslata! 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 1–2. számában jelent meg 2018. január 14-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.