(Angol nyelvű cikk: https://de.lutheranworld.org/de/content/priestertum-aller-glaeubigen-21)

Az elképzelés még tavaly született meg, az egyetemes papság elvének szellemében, hogy ne csak ordinált, hanem az egyházvezetés világi munkatársai is kaphassanak magas szintű képzést. Így kapta meg ez a szeminárium a The Priesthood of all Bilievers angol nyelvű címet.

Néhány szó a résztvevőkről. Mint azt már korábban is írtam, öten érkeztünk európai országból (Csehország, Dánia, Litvánia, Németország és Magyarország), négyen Amerikából (Argentína, Chile, USA, Venezuela), négyen Afrikából (Kongó, Dél-Afrika, Sierra Leone, Tanzánia) és hatan Ázsiából (India [2], Indonézia, Malajsia, Mianmar, Tajvan). Mind a képzés, mind a beszélgetés angol nyelven folyt, bár néha egy-egy német társalgás is helyet kapott.

A foglalkozások, a kitűnő szállás és étkezés a Wittenberg Collage gyönyörűen felújított épületében volt.

A szervezés és a lebonyolítás oroszlánrészét az LWF Center Wittenberg (www.lwb-zentrum-wittenberg.de) munkatársai vállalták magukra. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Hans W. Koch, Joachim Zirkel lelkész uraknak és Annette Glaubig aszisztens asszonynak, valamint dr. Philip Lok lelkész úrnak, aki az LWF központot képviselte a szeminárium során.

És akkor nézzük a programot:

Péntek (01. 20.) Luther teológiája a lutheri énekekben. A professzor asszony – aki egyébként gyakorló lelkész is – három részből álló előadásában – melyekre az interaktív jelző éppen csak fedi a valóságot (szóval sokat énekeltünk) – nagyon izgalmas, és bevallom számomra nem annyira ismert szempontok mentén tárta elénk a szövegben megjelenő teológiai mondanivalót. Most csak két éneket említek, amit bizonyára mindannyian ismerünk, a Jer, örvendjünk keresztyének EÉ 318 és az Erős vár a mi Istenünk EÉ 254. Tapasztalataim szerint sem gyülekezeteinkben, sem intézményeinkben nem kapnak ezek a teológiai tartalmak kellő figyelmet, pedig komoly lehetőség lenne a megismertetésük.

Ezen a napon még lehetőségünk volt megtekinteni a Yadegar Asisi képzőművész által készített Luther 1517 panorámaképet is.

Szombat (01. 21.) Ezen a napon a wittenbergi munkatársak adtak elő. Délelőtt Luther Márton, majd Philipp Melanchthon életével ismerkedtünk. Mindkét esetben az előadók kerülték a száraz életrajzi adatok ismertetését, inkább olyan eseményekről, kapcsolódásokról esett szó, amelyek éppen itt Wittenbergben kapnak igazán jelentőséget. Melanchthon esetében pedig még az oktatás (német és európai) fejlődésére kifejtett hatásokat emelték ki.  Délután ellátogattunk az egyetem épületéhez és megtekintettük a Melanchthon-házat.

Sajnos a Luther-ház éppen felújítás alatt állt, így oda nem tudtunk bejutni.

Vasárnap (01. 22.) Délelőtt részt vettünk a Vártemplomban az istentiszteleten, majd utána megnéztük a templomot.

Délután idegenvezető kíséretében a városban sétáltunk. Sétánk egyik állomása a Luther-kert (www.luthergarten.de) volt, amit inkább parknak neveznék. Ebben a parkban ültették el az LWF tagegyházainak a fáit. Mindannyian megkereshettünk a magunk fáját, én is megtaláltam a 113. számú fát, ami egy kislevelű hárs.

Hétfő (01. 23.) Ezen a napon is három előadást hallgattunk meg. Dr. Ute Andrée, a hamburgi egyetem professzor asszonya nem könnyű témákkal szolgált nekünk. Bizony össze kellett szednem minden angol tudásomat, hogy megértsem a hallottakat. A három előadás: Egyház és felelősség a világban, Reformáció és oktatás, Mit jelent a kiművelt hit?

Az előadásokat követően, kora este találkoztunk a wittenbergi egyházközség világi vezetőivel.

Kedd (01. 24.) A délelőtti két előadás a lutheránus-evangélikus spiritualitással foglalkozott. Mondhatom ez sem volt könnyű téma.

Ebéd után elutaztunk Berlinbe, ahonnan repülővel tovább utaztunk Genfbe, ahova késő este érkeztünk meg.

Szerda (01. 25.) Reggel részt vettünk az Ökumenikus Centrum kápolnájában a reggeli áhítaton.

Ezt követően körbejártuk az épületet, majd találkoztunk az LWF vezető munkatársaival, akik bemutatták osztályuk tevékenységét. Tájékoztatást kaptunk az ötszázadik évfordulóval kapcsolatos munkákról, valamint a közelgő 12. közgyűlés előkészületeiről

A kitűnő ebéd után elindultunk a városba. Állomásaink: Az ENSZ genfi székháza, a Törött szék emlékmű a taposóaknák áldozatainak emlékére.

A Reformáció fala, ahol bár Luthernek nincsen szobra, csak két szobortalapzat áll a két oldalon Luther és Zwingli feliratokkal.

Számomra mégis meglepetésként szolgált, hogy az egyik szobor, a jeles német, svájci és francia személyek között nem más, mint Bocskai István. Innen a Reformáció Múzeumba vitt az utunk, menetközben betértünk a katedrálisba, ahol Kálvin prédikált. A múzeum közelében áll Genf egyetlen evangélikus temploma, amelyet csak úgy engedélyezett megépíteni a város, ha nem úgy néz ki, mint egy templom.

A gyülekezet amerikai lelkészével folytatott beszélgetést követte egy emlékezetes vacsora, majd sietve mentünk a repülőtérre, hogy visszatérjünk Wittenbergbe.

Csütörtök (01. 26.) Egész napos programunk (előadások és csoportmunka) az ágostai hitvallás tanulmányozása volt. Ebben dr. Bogislav Burandt lelkész-professzor volt a segítségünkre. Azt hiszem, hogy ez a téma nagyobb figyelmet érdemelne, mint az manapság tapasztalható.

Péntek (01. 27.) Délelőtt mindkét előadás az ötszázadik évfordulóval foglalkozott. Egyrészt, hogy Wittenbergben mi és hogyan fog történni, illetve az ötszáz év elteltével hogyan lehet és kell a lutheri gondolatokat, a gondolkodást a mai egyházi és egyházon kívüli világban megjeleníteni.

Délután a visszajelzéseknek jutott idő, majd záróalkalomként úrvacsorai közösségben vettünk részt. Az este pedig egy olyan vacsorával szolgáltak a kedves wittenbergi barátaink, ami Luther korának stílusában készült. Ebben az időben még nem volt ismert a burgonya, a kukorica vagy a hagyma. Nagyon finom volt.

Ezen az estén vettünk búcsút egymástól, mivel másnap már csak a hazautazás volt hátra, s voltak, akik hajnalban indultak.

A szemináriumi anyag megismerése mellett jutott idő sok-sok beszélgetésre, kapcsolatépítésre. Négy olyan este volt, amikor nem volt egyéb szervezett program. Ezeken az estéken valamelyik résztvevő vállalta, hogy vacsorát főz a társaságnak, így volt szerencsénk megismerni a dán, a mianmari, a Sierra Leone-i és az indiai konyha egy-egy ételét.

Reggelente a közeli katolikus templomban kezdtünk közös imádsággal. Délben és este ugyancsak közösen imádkoztunk. Ezeken az alkalmakon egyikünk vezette az imádságot, néha angolul, de leginkább anyanyelvén. Az imádságokat minden alkalommal az Úrtól tanult imádsággal fejeztük be, 19 nyelven hangzott az imádság, de az Ámen minden nyelven ugyan az.