Összeapcsolni a földit az égivel

Talán meglepő a futball kedvelőinek, hogy ezen a vasárnapon a Kirchentag egyik központi záró istentiszteletének résztvevői töltötték meg szép számmal a nyolcvanegyezer férőhelyes dortmundi Signal Iduna Park stadiont. Csak maga az ötnapos rendezvénysorozat több száz formációját egyesítő összesített fúvószenekar elfoglalta a fél nézőtér teljes alsó szektorát, és falakat rengető hangzást varázsolt a tutti megcsendítésekor. Még ebben a tömegben is úgy alakult azonban, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) hivatalos képviselői előtt két sorral egy ismerős, helyi magyar gyülekezeti tag ült, akivel örömteli volt a találkozás. 

„Ne dobjátok el hát bizodalmatokat…” (Zsid 10,35; Károli-ford.) – mélyítette el a Kirchentag „Micsoda bizalom” mottóját prédikációjában az új liturgiai utakat járó lelkésznő, Sandra Bils. Az alkalom szervezői kimondva is a régi és új formák és tartalmak szembesítését, párbeszédét, a népegyház megszűnésével új utakat kereső egyház korunkat meghatározó kérdéseit tűzték zászlajukra. Az igehirdetés drámai monológjára fiatal kísérőnk epés megjegyzéssel reagált: „Olyan, mintha motivációs beszédet tartana.” Meglepő volt még, hogy az új keretek nem foglalták magukba a textus elhangzását, és a 23. zsoltár szavai is politikailag korrekt változatban szerepeltek: „Az Úr az én pásztorom, pásztornőm…”

A harminchetedik egyházi napok kampánymotívuma, a színes lufik ezen a záró alkalmon is hangsúlyos szerepet kaptak. A szervezők ennek metaforájában találták meg ugyanis a bizalom megragadásának és a pozitív látásmód illanékonyságának jelképes tartalmát, mely összekapcsolja a földit az égivel, és derűs játékosságával a szekuláris nyilvánosság számára is örömteli és vonzó üzenetet hordoz. A liturgia csodálatos zenei kísérete és a háromnyelvű – német, angol és latin – ének-összeállítás az egyházi hagyományból és a világegyház legújabb kincseiből is merített, amit magyar különítményünk anyanyelvi zengedezése tett teljessé a tömeg soraiban: „Áldjad, én lelkem, a dicsőség örök Királyát!” Egészen egyedülálló volt továbbá, hogy a két szín alatt vett úrvacsora valódi gyülekezeti közösséggé formálta a több tízezer megjelentet. 

Rászoruló menekültek támogatása

A szerdai közös kezdő istentisztelet offertóriuma keretében az MEE törekvéseivel egybecsengő célokért, a valdens egyház szicíliai és a Gusztáv Adolf Segélyszervezet szíriai munkájának támogatására, a lerombolt iskolák és templomok újjáépítésére gyűjtöttek. Az istentisztelet végén ez alkalommal pedig a persely a Kenyeret a világnak mozgalom etiópiai protestáns szolgálatáért (a Dél-Szudánból a polgárháború elől Gambelába menekült családokért) és a Földközi-tengeren szolgáló, civilekből szerveződött Sea-Watch mentőosztag szolgálatának megsegítésére járt körbe a teljes stadionban. A felszabadító alkalom áldással, a 2021-ben Frankfurtban megrendezendő harmadik ökumenikus egyházi napokra való meghívással és fiatal kísérőnk felhőtlenül derűs megjegyzésével zárult: „Ez most az volt, hogy »a háztetőkről is hirdessétek«!”

Politikailag korrekt kínálat

Az idén hetvenéves európai protestáns fesztivál ezzel lezárult. Azzal az érzéssel voltunk jelen, hogy ha ugyanezzel a programkínálattal két teljes hétig tartana, akkor sem jutnánk a végére a látnivalóknak. A hazai viszonyokkal összemérhetetlen felhasználói igények és szolgáltatói választék palettáján kínálkozott még napkezdő tai chi, különféle találkozók, közös vacsorák, vallási (köztük „a migráns Isten”, slamprédikáció), teológiai, etnikai, társadalmi, politikai-közéleti és diakóniai kérdéseket feldolgozó kis csoportos és pódiumbeszélgetések, közös imaalkalmak és dicsőítések, koncertek, áhítatok, bibliatanulmányok, különféle workshopok, a gyerekeknek, fiataloknak és időseknek külön-külön egy-egy saját „kirchentagváros”, rengeteg zöld témát (fenntarthatóság, ökológiai lábnyom, fair trade stb.) feldolgozó interaktív bemutató és játék, szabadulószoba, vallásközi párbeszédek, szünet nélküli táncprogramok, színielőadások, futóverseny, képzőművészeti kiállítások, bibliodráma, filmklub, legóbiblia, tudományos, képzési és önkénteskedésben orientáló kínálatok, akadálymentesített programok a különböző szükségek mentén (könnyített és jelelő nyelv, foglalkoztatók stb.), irodalmi találkozók, kávézók és éttermek, lelkisegély, szakmai médiumok, gyerek-istentiszteletek, különleges sportjátékok, egyházzene, opera-előadások, sőt a fiatalok az eltelt napok során közösen egy faházkempinget is építettek.

Külön is kiemelt témaként fogalmazódott meg idén egyebek mellett a nemi kérdések szivárványa, a gender, a politikai korrektség, a szociális igazságosság, a társadalmi felelősség, az erőszakbeszéd, családi kérdések, a klímavédelem, a migráció és az idősek körében az egyedüllét, gondoskodás, félelemérzés („German Angst”), aktivitás tárgyköre. A szerteágazó kínálatban sok korántsem egyértelmű, magyarázatra, mérlegelésre szoruló felfedezés akadt.

Magyar benyomások

A magyar standon Fabiny Tamás elnök-püspök és Cselovszkyné Tarr Klára külügyi osztályvezető a Vesztfáliai Protestáns Egyház által működtetett Weltgarten der Ökumene sátrában mutatta be röviden az MEE-t, kiemelve az aktualitásokat, amelyek az egyházat itthon foglalkoztatják. 

Az egyik legérdekesebb kínálat a standokon egyébként a piaci rést felfedező Gemeindebrief Druckerei nyomda kiállítása volt. Ez a cég a németországi gyülekezetek hírleveleinek kínál gyors szervezésű nyomdai előállítást és postai kiszállítást a hazai viszonyokhoz szokott gyülekezeti szolgálók számára elképzelhetetlenül specializált és profizmust érzékeltető módon.

De mind közül talán a legemlékezetesebb program a vörös fonálként végighúzódó migráció – integráció – befogadás témakörében az a konténerbusz volt, amelyben a kongói menekültek között szolgáló egyházi szervezet igen érzékletes módon próbált ízelítőt nyújtani a menekülés folyamatáról: a teljesen valós díszletelemek és sűrű géppuskaropogás között, interaktív digitális kíséret mellett kellett döntéseket hozni arról, hogy a hirtelen adódott menekülési helyzetben mit vigyen magával, és megérkezésekor mi módon kísérelje meg újrakezdeni az életét az egyszerű afrikai ember. 

Az öt nap élményeit talán úgy lehetne összefoglalni, hogy a Kirchentag az OMG! szekuláris segélykiáltása helyett ahaélményt kívánt nyújtani: konstruktív megoldási alternatívákat annak felismerése dacára, hogy a ma emberének kihúzták a talajt a lába alól. Hogy a teremtett világban újra felfedezhesse Isten munkáját és egyéni és közösségi emberi felelősségét.

Ezt pedig hazautunkon szivárvány pecsételte meg.