Közelebb hajolok, újból megnézem a kivételes férfit. Most látom, a durva ruha vastag páncél rajta: a két ormótlan bakancs mintha ólomból lenne, nem tud lépni – ott marad örökre.
Születésnapján gyertyát gyújtok, pohár bort teszek az asztalomra. És újra kérdezem: nem lehetett volna kimenteni a mérgező füstös kémények világából? A mindennapi megaláztatásból? Senki nem emelte föl a szavát érte? Egyetlen ember volt csak, aki az írószövetség közgyűlésén a pártvezérek szemébe vágta vádló szavait: Füst Milán, a szabadversek költője az írástudók aljas árulásának nevezte a cinkos gyávaságot.
Hamvas Béla 1897. március 23-án született Eperjesen. Édesapja evangélikus lelkész, a pozsonyi líceum tanára volt. Fia az érettségi után önkéntes katona lett. A világháborút követően a családot kiutasították Pozsonyból. Hamvas a budapesti egyetemen magyar–német szakos hallgató, majd újságíró. 1927–48 között a Fővárosi Könyvtár munkatársa. 1937-ben házasságot kötött Kemény Katalinnal.
Miután elveszítette könyvtári állását, írásai sem jelenhettek meg 1948-tól, a diktatúrában, három éven át földműves sógora földjén, aztán Tiszapalkonya, Inota, Bokod – segédmunkás.
Csak néhányat említek művei közül: Karnevál című nagyregényét; a Patmosz háromkötetes esszégyűjteményét; a Scientia sacra ősöket idéző töprengéseit; A bor filozófiája az egyik legnépszerűbb műve. 1968. november 7-én halt meg agyvérzésben.
Nézem a megsárgult fotográfiát. Hamvas tekintete mintha azt üzenné: egyre nehezebb a kereszt, de Isten mindig ad hozzá erőt.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 15. számában jelent meg, 2017. április 16-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.