A barátságos légkör, az összetartás érezhető volt az énekkari próbák, a konyhai sütés-főzés, a mosogatás, a pingpong és csocsóbajnokság, a Borostyán-tavi önfeledt fürdés, és a közös kamarazenélés során.
A tábor lelki vezetői Pethő-Udvardi Andrea és Pethő Attila őrimagyarósdi lelkészek voltak, akik a napi áhítatok témájául elhívástörténeteket választottak. Az idei téma is lélekben megmozgatta, közös gondolkodásra, beszélgetésre késztette a 7 és 17 év közötti korosztályt.
A tábor zenei vezetője, valamint az énekkar és a magánének tanszak felelőse Hegedűs Erzsébet volt, a gitár tanszakon Lócsi Levente tanított. A zongorán, harmóniumon és orgonán tanulni vágyókat Patai Rebeka segítette, a népes furulyás csapatot pedig Solymos Fanni és Szovák Petra irányították. A kamarazene felelősei pedig Hajtó Gertrúd és Király Dóra voltak.
A tábor egyik csúcspontját a szombat délutáni koncert jelentette, ahol a kezdő furulyások ugyanúgy előadhatták a „Süss fel napot”, mint az évek óta zeneiskolában tanuló, visszajáró táborosok komolyabb kamaradarabjaikat. Külön örömünk, hogy idén a kamaraének is nagyon népszerű volt, így gyönyörű művek szólalhattak meg négy szólamban. A vasárnapi istentiszteleten, ami egyben a tábor zárását jelentette, a szülőknek is ízelítőt adtak a táborozók az egész heti munkából.
A tábor egyetlen pillanatában sem tűnt kényszerűnek a gyakorlás. A lelkesedés ragadós volt, így a kezdőknél és haladóknál egyaránt vidám örömzenévé álltak össze a hangok.
Felejthetetlen élményt okozott a haladó zenészek improvizatív játéka, az istentisztelet záróénekeként elénekelt énekkari mű pedig könnyeket csalt a táborozók, valamint a hallgatóság szemébe.
Egymásra figyelni a zenében, a közös és szabad programokon, nyitottan és szeretettel fogadni egymást, Istenre hangolódni a csendes percekben; mindezt nem volt nehéz megélni, gyakorolni ebben a közegben.
És bár ez a hét az elmúlt évek táborainak zenei csúcspontját jelentette, maradtak még kérdések, lehetőségek, kihívások, tovább formálódnak a barátságok, várjuk az újonnan csatlakozókat, hiszen várnak még ránk el nem játszott, el nem énekelt darabok, amiért jövőre is érdemes lesz visszajönni.