Aligha lehet azon csodálkozni, hogy a reformátor Luther Márton fontosnak érezte, hogy testamentumot írjon. Van olyan hagyomány, hogy több alkalommal is papírra vetette végakaratát, hiszen életkörülményei gyakran váltak bizonytalanná, betegségek is sokszor kínozták. Mivel immár nem szerzetesként élt, hanem családot alapított, időben el kellett rendeznie az örökséggel kapcsolatos dolgait.

Az 1537-es schmalkaldeni találkozó idején súlyosan megbetegedett, ezért úgy érezte, végrendelkeznie kell. Ebben az iratban főleg a maga szellemi örökségét próbálta összegezni. Öt évvel később egy immár magánvégrendeletnek minősülő újabb testamentumot írt. Benne vagyonáról rendelkezik: birtokról, házról, ékszerekről. Kutatók újra és újra kiemelik, hogy a kor jogszokásával ellentétben nem gyermekeit, hanem feleségét nevezi meg örökösének. Ezzel is óvni akarta özvegyét a kiszolgáltatottságtól. Az 1542 vízkeresztjén íródott dokumentum súlyát és egyháztörténeti jelentőségét növeli, hogy azt Luther három közvetlen munkatársa, Philipp Melanchthon, Johannes Bugenhagen és Caspar Cruciger hitelesítette.

Ennek a végrendeletnek a keletkezési körülményeit, tartalmát és utóéletét írta meg népszerű formában Fabiny Tibor egyháztörténész. Az Evangélikus Országos Múzeum megálmodójaként és első igazgatójaként sokat tett a becses dokumentum közkinccsé válása érdekében, a szép kiállítású könyv pedig Luther születésének 1983-as félezredes évfordulója alkalmából jelenhetett meg. A Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága úgy döntött, hogy a reformáció kezdetének 500 éves évfordulója alkalmából újra megjelenteti.

Luther Kiadó, 2017
Egységár: 3900 Ft (5% áfával)
  72 oldal + 32 oldal melléklet / 212×326 mm / keménytáblás / ISBN 978-963-380-080-5

magyar nyelven:
https://bolt.lutheran.hu/kategoriak/konyvek-lablec/luther-marton-vegrendelete-464-detail
német nyelven:
https://bolt.lutheran.hu/kategoriak/konyvek-lablec/luther-marton-vegrendelete-nemet-detail