Angster József (1834. július 7. – Pécs, 1918. június 9.) a mai Horvátországban található Kácsfalun (ma Jagodnjak) született német, katolikus bevándorlócsalád sarjaként. Józsefet már hatéves korától befogták a falusi munkába, szabad idejében azonban különféle pengetős vagy fúvós kishangszereket „alkotott”, és játszott is rajtuk.

Tizenhat évesen asztalosinasként kezdi pályafutását Eszéken, majd felszabadulását követően hosszú vándorút következett az életében. Útját pontosan követhetjük naplószerűen megírt önéletrajza alapján. Megfordult a Bácskában, Bécsben, Drezdában, Lipcsében, Kölnben, majd Párizsba ment, és az Aristide Cavaillé-Coll-féle orgonaépítő cégnél helyezkedett el. Részt vett többek között a Notre Dame és a St. Denis-székesegyház orgonáinak építésében.

A már képzett orgonaépítő tudását hazájában akarta kamatoztatni. Az első orgonamegrendelés Pécsre szólította: őt bízták meg a zsinagóga orgonájának megépítésével, azzal a feltétellel, hogy Pécsett telepedik le. 1867-ben Angster József Pécsett céget alapított, és bérelt műhelyében megkezdte tevékenységét. Az izraelita hitközséggel a szerződés végül 1868-ban köttetett. Az Op. 1. orgona remekmű lett, az addig ismeretlen Angster József hirtelen elismert mesterré avanzsált. Ezt követően sorra jöttek az ország különböző pontjáról egyházi (katolikus, református, evangélikus, izraelita, unitárius és görögkatolikus) és állami megrendelések – templomok és iskolák, valamint intézetek részére, de magánszemélyek számára is – orgona- és harmóniumépítésre, -javításra, -hangolásra. A századik orgonát pont a pécsi székesegyház számára készítette 1887-ben.

Életét a tudásvágy, sokoldalú érdeklődés, folyamatos önképzés jellemezte. Bár sok megrendelést kapott, ő maga is bújta a szaklapokat, és ajánlkozott orgonaépítésre.

A cég többszöri költözés után a József utca 30. szám alatti telken találta meg végleges telephelyét, majd a Mária utca 35. szám alatti ingatlant is megszerezve létrehozta a többemeletes épülettel is rendelkező gyárat a pécsi belváros északi részén. A gyár a korszerű gyártástechnikának köszönhetően hírnévre tett szert az egész történelmi Magyarországon.

Angster József 1871-ben nősült. Felesége Rapp Teréz, a hásságyi Rapp Ádám tanító lánya volt. Kilenc gyermekük született, végül csak hatan (négy leány és két fiú) érték meg a felnőttkort.

Az orgonagyár vezetését 1903-tól fiai, Emil és Oszkár vették át. 1940-ben ifjabb Angster József és unokatestvére, Imre lett a gyár vezetője az 1949-es államosításig. Ekkor az üzem működését átszervezték, bútorgyárrá alakították.

Angster József 1918-ban XV. Benedek pápától megkapta a Nagy Szent Gergely-rend Lovagkeresztje kitüntetést.