Kezdetek

Mindenkit felkészületlenül ért a hír, hogy 2020. március 16-ától digitális tanrend bevezetésére kerül sor a magyarországi oktatási intézményekben.

Megannyi kérdés fogalmazódott meg az oktatással kapcsolatban lévő emberekben: diákokban, szülőkben, pedagógusokban. Sok volt a bizonytalanság, az út ismeretlen volt mindenki számára. De azt is tudjuk, hogy Isten a feladatok mellé erőt is ad, s a megoldásokat közös erővel, akarattal megtaláljuk.

Én alsó tagozaton tanítok, jelenleg első osztályban. Nehéz volt megértetni, hogy pénteken még mit sem sejtve köszöntünk el egymástól, de hétfőtől már nem találkozhattunk. Próbáltam a gyerekek nyelvén, egy levélben megmagyarázni a miérteket:

„Azért írok levelet neked, mert váratlan esemény történik most mindhármunk életében. A tiédben, a szüleidében és az enyémben is. Egy időre megváltozik mindhármunk megszokott élete, egy ideig nem tudunk találkozni egymással az iskolában. Ez próbatétel elé állít mindhármunkat, mint a mesében. Emlékszel? A mesében a királyfiaknak és a királylányoknak is próbákat kell kiállniuk, akadályokat kell leküzdeniük. Sokat harcolnak, sosem adják fel és a végén sikerül győzniük. Azt is mondhatom, hogy most te vagy a királyfi Bence, Máté, Áron, Imi, Dani, Dávid, Miki, Gergő, Roli, Ábel és te vagy a királylány Fanni, Lola, Eszti, Dorina, Lili, Bogi, Emese, Léna, Amira, Viola.
Most kezdődnek a próbatételek.

Első próbatétel: nagyon fontos azt megértened, hogy nem szünet van most az iskolában, hanem tanulás. Olyan érdekes tanulás, amikor nem szabad bejönnöd az iskolába, hanem holnaptól kezdve otthon kell mindennap tanulnod. A tanulnivalót, feladatokat elküldöm a szüleidnek, ők pedig továbbadják neked.

Második próbatétel: minden munkanapon kelj fel időben, reggelizz, tisztálkodj, öltözködj fel, készítsd elő a könyveidet, és délelőtt tanuld meg azt, amit elküldök a szüleidnek.

Harmadik próbatétel: a szófogadás. Amit anya, apa, és a tanító néni kér, azt meg kell tanulnod. Lehet, hogy ez lesz a legnehezebb próba, de biztos vagyok benne, hogy megbirkózol vele.

Minden nap ezt a három próbát kell majd kiállnod, s akkor elnyered a jutalmat, mindent tudni fogsz, ami 1. osztály végére elvárható…”

A szülőknek küldött levélben segítséget kértem, útmutatást adtam az előttünk álló feladatokhoz:

„Köszönöm támogatásotokat, együttműködéseteket!

Nem akarlak áltatni Titeket, nehéz időszak elé nézünk mindannyian.

Olyan új feladatok, kihívások várnak rátok, amihez következetességre, nagyon sok türelemre, humorra, a szigorúság-lazaság egyensúlyának megteremtésére lesz szükségetek. Kívánok sok erőt ehhez!

Nem lesz egyszerű és könnyű feladat gyermekeiteket nap mint nap leültetni a feladatok elé. Egyik legnehezebb feladat szülőként pedagógusi feladatokat ellátni, hisz a szülő a gyermekének a legrosszabb korrepetitora! Könnyebb lesz az életetek, ha valami rendszert alakítotok ki, napirend szerint éltek…”

Az is nehézséget okozott, hogy tanítványaim a szülők segítsége nélkül nem tudtak boldogulni az online térben. SZERENCSÉRE, kevesen használják rendszeresen a „kütyüket”. Miért szerencse ez? Hála Istennek sok szülő távol tartja gyermekét a digitális eszközöktől, nincs okos telefonjuk, nem ülnek naphosszat a gép előtt, jó esetben nem játszanak digitális játékokkal. A gyerekek életkori sajátosságának megfelelően társasjátékoznak, házi munkát végeznek, a család együtt tevékenykedik, sokat vannak a szabadban, hiszen ilyenkor fejlődik leginkább az agyuk. A gyerekeknek ebben az életkorban szükségük van a mozgásra szabad levegőn, hogy a tüdejük minél jobban el tudja látni az agyukat oxigénnel.  Most mégis arra kényszerültek, hogy megtanítsák gyermekeiknek a laptop, telefon használatát, hogy a kiadott feladatokkal önállóan is boldogulni tudjanak. Nagy segítség volt, hogy csak egyféle felületet kellett használni, megtanulni a működését. Az online órák a szülők válláról vették le a terhet egy-egy új ismeret megtanításánál, feladatok elmagyarázásánál.

Most igazán nagy szükség volt tanítványaink ismeretére! Nemcsak a tudásuk, értelmi képességeik számítottak, hanem a szociokulturális környezetük. Ebből a szempontból egy alsós tanító, osztályfőnök könnyebb helyzetben van. Családlátogatások során, a mindennapi beszélgetések kapcsán megismeri a családok helyzetét, tudja hol milyen segítségre van szükség a helyzethez alkalmazkodó, gördülékenyebb munkavégzés megteremtéséhez.

Folyamatosan monitoroztam a szülőket, hogyan dolgozzunk együtt a lehető legjobban. Elfogadva, tolerálva azt, hogy van, ahol 3-an dolgoznak egy számítógépről, 6-an laknak 50 négyzetméteren, nincs lehetősége a gyereknek saját csendes zugba, kuckóba elvonultan tanulni, hogy a családi élet ott zajlik minden nap a feje felett, hogy nincs íróasztala, a konyhaasztalon dolgozik, ahol az ebéd előkészítése is zajlik, hogy a szülők napszámba járnak, s a gyereket nem tudják kire hagyni, így vinni kell magukkal a munkába, míg az online órák zajlanak. Más volt a helyzet azoknál a családoknál, ahol a feltételek teljes mértékben biztosítottak voltak, anyuka nem dolgozott, külön szoba, laptop állt a gyerek rendelkezésére. Meg kellett keresni a lehetőségeket minden helyzethez! Ott is ahol optimális, s ott is ahol minimális feltételek voltak adottak, elfogadva azt, hogy ez nem ugyanaz, mintha az iskolában lennénk, sem a feladatok mennyiségében és sok esetben a minőségében sem.

Én szeretem a kihívásokat, ezt a helyzetet is lehetőségként éltem meg. Kerestem azokat a felületeket, platformokat, amelyek az iskolánk által kiadott szabályozásba beleférnek, a szülők könnyen kiigazodnak rajta, s a gyerekek egyszerűen el tudják sajátítani a kezelésüket, hogy képesek legyenek a felnőttek állandó támogatása, jelenléte nélkül tanulni. Lehet kreatívnak lenni, differenciált, személyre szabott oktatást megvalósítani. Mi az, ami megmaradt a tantermi gyakorlatból, mit kellett átgondolni, másként csinálni?

A munka

Mindent át kellett gondolni! Voltak jól bevált rutinjaink a gyakorláshoz, ezt otthon is lehetett követni. Megmaradt a sok gyakorlás, másolás, olvasás, írás, számolás. Néha új ismeretet tanítottam, szerencsére már nem sok nyomtatott betű volt számukra ismeretlen. Az ellenőrzés, értékelés munkám során a továbbhaladás miatt fontos, nem volt ez másként a távoktatás idején sem. Át kellett gondolni a tananyag mennyiségét, hogy napi 4 óránál többet még a legnehezebben haladó gyermek se töltsön tanulással. Az egyéni segítések, felzárkóztatások, tehetséggondozás módját is keresni kellett.

Minden este levélben kapták meg tanítványaim a másnapi feladataikat. Választhattak, hogy a tankönyvbeli feladatokat oldják meg vagy a Sutori nevű feladatszerkesztőben összeállított játékokon gyakorolnak. Ha új betűt tanultunk írni vagy olvasni, azt minden esetben élő videós óra keretében tettük meg. Az oktatás mellett nagy hangsúlyt fektettem a beszélgetésre. Minden nap volt lehetőségük az élményeikről beszámolni, szívesen megmutatták a házi kedvenceiket, új játékaikat társaiknak. Igyekeztem úgy adni a feladatokat, hogy a kézműves munkák, rajzok, dalok, mozgásos tevékenységek az olvasmányhoz kapcsolódjanak, így teremtve koncentrációt a tantárgyak között. Fontosnak tartottam mindig kihangsúlyozni a szabad levegőn való mozgást.

Folyamatosan kapcsolatban voltam a szülőkkel, véleményükkel segítették munkámat.

Kíváncsi voltam, mit szeretnek a digitális oktatásban:

• Több idő marad játszani a tesókkal, sokat van együtt a család.

• Akkor tanulok, amikor tudok, online órákon kérdezhetek, ha valamit nem értek.

• Van időnk a teljes munka befejezésére és a szebben írásra.

• Sokat lehetünk együtt anyával.

• Itthon a saját szobámban lehetek.

• Én osztom be az időt, ehetek közben, lehetek pizsiben is.

• Nem kell túl korán kelni, és hamarabb van vége.

Megfogalmazták a hiányterületeket is:

• Hiányoznak a többiek és a személyes találkozás.

• Hiányoznak az osztálytársak, a tanító néni, az iskolai foglalkozások.

• Egyedül vagyok, nincsenek itt a barátok.

Ebből a gyermeki igényből fakadt, hogy a szülők – a szabályok lazulása után – játszótéri programot szerveztek az osztálynak, ahová engem, a tanító nénit is meghívtak. Kihasználva a kiscsoportos oktatás lehetőségét, kalandparkban való játékos foglalkozás keretében közösséget építettünk, megtapasztalták újra az együttlét örömét, hisz egy formálódó közösség életében hosszú, ha fél évet nem találkoznak egymással.

Otthoni tanulás jellemzői a szülők és gyerekek szerint:

• Kezdeti időszak nehéz volt, barátkozni kellett az új rendszerrel, a távoktatással. Hiányoztak a barátok, a megszokott közösség. A feladatok nagyon érdekesek voltak, változatosak.

• Számomra hasznos volt, mert megtanultam sok új dolgot a számítógép használatról, megtanított az önállóságra, időbeosztásra.

• Jó az otthoni tanulás, de az iskolában tanultakhoz képest sokkal nehezebb, mert nem tudom úgy elmagyarázni, mint a tanító néni!

• Mindennap tanultam, mert tudtam most ez az “iskola”, ez az én feladatom.

• Szeretek itthon tanulni mindent megcsinálok időben.

Voltak hullámvölgyek ebben időszakban, szükség volt segítségre, motivációra. Néhány jó időben elmondott, elküldött gondolat átsegítette a családokat, gyerekeket a nehézségeken.

Összegzés, tanévzárás

Nagyon sok hír, cikk számol be arról milyen volt a digitális oktatás, jó esetben következtetéseket vonnak le, mérlegelnek, a hibák, s jó eredmények tükrében feladatokat tűznek maguk elé.

Így, tanév végéhez közeledve az összegzés, visszatekintés marad: mennyire sikerült megoldani ezt a feladatot? Én ezt, mint tanító, a saját elsős osztályomban tudom most megtenni. Hogyan tudjuk zárni a 2019/2020-as tanévet?

Kell-e egyáltalán most tanévet zárni?

Az emberek életében szükség van ünnepekre, megállókra. Egy tanév lezárása is egy ilyen szakaszhatár minden ember életében. Megvan, végigcsináltam, teljesítettem, magtanultam. Fontos, hogy ezt a lezárást most, a digitális oktatás végén is megtegyük. Vegyük számba mit végeztünk el, teljesítettünk – jól, rosszul –, miben kell fejlődnünk, mit tanultunk. A lezárás fontos a gyereknek is, mit tanultam meg, hol vannak hiányosságaim, mit tudok tenni, hogy még eredményesebb munkát végezzek. Magamhoz képest miként végeztem a feladatot, hogyan teljesítettem? Kihasználtam-e a távoktatás minden kiskapuját, hogy megússzam a tanulást, vagy a belső motivációm, a szülői, pedagógiai ráhatás segítségével lelkiismeretesen dolgoztam. Érzelmi lezárásra szükség van.

Minden feladatnak, projektnek akkor van vége, ha megtörtént az összegzés, elvégzett munka értékelése, a hiányok feltárása, az erősségek számbavétele, s a mérlegelés következtében körvonalazódó feladatok megfogalmazása.

Ha szeretnénk fejlődni a digitális oktatásban sok lehetőség, feladat áll előttünk. Ahogyan az elmúlt hónapokban is tettük. Nem volt szégyen tanulni a gyerekektől. Sok felület, új alkalmazás, online kurzus, webinárium állt rendelkezésünkre tanulni, fejlődni. Hatalmas innovációs lehetőséget nyújtott ez az időszak, sok anyagot osztottak meg egymással a pedagógusok, megkönnyítve, segítve egymás munkáját. Érdemes lenne a digitális pedagógia néhány elemét alkalmazni majd az iskolákban. A mi intézményünk szerencsés helyzetben van, mert számítógépek, tanulói tabletek állnak rendelkezésünkre a mindennapokban.

Nagyon nagy munkát végeztek a pedagógusok, diákok, szülők. Ahol támogató családi háttér állt a gyerek mögött, ott könnyebb volt a tanulás. A megfelelő informatikai háttér elengedhetetlen volt a digitális oktatáshoz.

Nem kell azt az álmot kergetni, hogy ez tökéletes volt. Egy nehéz helyzetből próbáltuk kihozni a legtöbbet!

„Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!” (Róm 11,33)