A majdnem 500 évvel ezelőtt lezajlott reformáció a régi bizonyosságokat és tradíciókat megkérdőjelezte. És új dolgokat vezettek be: 475 évvel ezelőtt egy kis hesseni városkában gondoltak először arra, hogy konfirmációt tartsanak. A kiváltó oka az volt, hogy a különböző reformátori irányzatok képviselői vitázni kezdtek a keresztségről szóló tanításról, a keresztség értelezéséről.

Az újrakeresztelők mozgalma ugyanis azt hirdette, hogy csak azt lehet megkeresztelni, aki először hisz. Egy kis csecsemő tehát nincsen abban a helyzetben, hogy a hit felől döntést hozzon. Ennek következtében tehát a korábbi reformátorok által gyakorlott gyerekkeresztség alapvetően hibásnak ítéltetett.  Az újrakeresztelők ez és más követelései sok tartományban okoztak nyugtalanságot és üldöztetést. Ők hirdették azt is, hogy vallási okokból ellent lehet mondani a felsőbbségnek is.

Oktassuk a gyereket!

Philipp von Hessen (1504-1567) tartományi gróf a reformáció jelentős politikai feje volt és nem riadt vissza az erőszakos cselekedetektől sem. Segítségül hívta az elszászi Martin Bucert (1491-1551), aki elismerésnek örvendett az újrakeresztelők körében is.

Bucer megpróbált a csecsemőkeresztség kérdésében közvetíteni. Ebből jött létre az alábbi kompromisszum: Bár a gyermekkeresztséget megtartották, a növekedő ifjaknak azonban hittanórán kellett részt venniük, majd pedig a gyülekezet előtt szimbolikusan is vallást kellett tenniük a hitükről. Így aztán utólagosan igent mondta a keresztségükre. Ezzel Bucer megfelelt az újrakeresztelők kívánalmainak is, anélkül, hogy feladta volna a csecsemők megkeresztelését. Megszületett a konfirmáció rendszere.

A hesseni Ziegenhain városkájában, amely ma a Schwalmstadt város része a Schwalm-Eder-körzetben, Bucer tollából jött létre az úgynevezett Ziegenhaini nevelési rend. Ebben többek között a gyermekek kötelező hitre oktatását írták le.

Ennek pozitív mellékhatása volt, hogy ezáltal megtanultak olvasni és írni is. Luther Márton reformátor (1483-1546) azonban kevésbé örvendett a konfirmációnak. Ő ugyanis a katolikus bérmálkozás sákramentumával látott ebben némi egyezést, amit ő azonban vehemensen elutasított. Először tehát csak a személyes kegyességet hirdető pietizmus vallási hullámával vált a konfirmáció egész Németországban általánosan elfogadottá. Ez pedig a késő 17. kora 18. században következett be.

Ziegenhainban a jubileumi évben egy zarándokutat nyitottak meg, a Katekizmus útja címmel. „A konfirmáció Hessen ajándéka a világnak  erre büszkék lehetünk és ezt a reformáció jubileumára tekintettel boldogan ünnepelhetjük!” - magyarázta a megnyitón Martin Hein, Kurhessen-Waldeck püspöke (EKKW).

Aki konfirmál, az lehet keresztszülő

A többnyire 14 éves korban tartott konfirmáció során a fiatalok nyilvánosan vallják meg hitüket és ennek ma már komoly hatása van egyházi életükre. A protestánsok közötti egyik legkomolyabb családi ünneppé vált az alkalom. A húsvét körüli hetekben Németország-szerte évente mintegy 250.000 lány és fiú konfirmál. Az ünnepi istentiszteleteken kézrátétellel áldják meg őket és ekkor kapják meg azt a bibliai igét is, amely egy egész életen át el kell, hogy kísérje őket.

A konfirmáció szó a latinból ered és (hitben való) megerősítést jelent. Tartományi egyházanként változik az, hogy a konfirmációra való előkészítés egy vagy két évig tart-e. A fiatalok elsajátítják a legfontosabb hitbeli alapokat.

A konfirmáció követelménye a keresztség. De időközben egyre gyakrabban fordul elő az is, hogy a még meg nem keresztelt fiatalok először oktatáson vesznek részt, majd a konfirmációjukkor keresztelkednek meg. Amíg korábban a konfirmációkor vehettek először úrvacsorát, ezt azóta enyhítették. Németországban ugyanis sok helyen már a gyerekeknek is kiszolgáltatják ezt a szentséget.

A konfirmáció után a konfirmáltaknak joguk lesz arra, hogy keresztszülőséget vállaljanak. Pár tartományi egyházban választójogot is kapnak az egyházközség elöljáróinak megválasztásakor is. A Hessen-Nassaui Protestáns Egyházban (EKHN) a 14. évüket betöltött, konfirmált fiatalok passzívválasztási joggal is rendelkeznek: fiatal delegáltakként megválaszthatják őket az egyházközségi elöljárók közé és a presbitérium tagjaiként tanácsadói szavazati joggal fognak azután rendelkezni.