Az anyakönyvek kutatásához az esetek többségében a családtörténet- (családfa-) kutatással foglalkozók kapnak kedvet. Így volt ezzel Jankovits Béla is. Könyve jó példa arra, hogy az anyakönyvekből kiindulva, de távolabbra tekintve miként rajzolódik ki egy-egy település, gyülekezet története a számok tükrében. A dolgozatból Kajár és Kispéc – hajdan két önálló település, ma településrészek – evangélikusságáról kapunk képet. Az ilyen típusú feldolgozásokhoz természetesen elengedhetetlen a viszonylag hosszú időszak tanulmányozása, a sok adat, majd az összesítésük után értelmezésük és a következtetések levonása. Éppen emiatt nem is sokan vállalkoznak ilyen jellegű kutatásra.
A kötet előszavából megtudjuk, hogy a szerzőt, aki huszonnyolc évig volt a kajárpéci gyülekezet lelkésze, pontosan az a fajta kíváncsiság mozgatta és sarkallta munkára, amely egy vérbeli kutató sajátja: kíváncsi volt a gyülekezet múltjára, a közösség fennmaradásának körülményeire, de az is célja volt, hogy az ősök példáiból a jelen és a jövő számára követendő utat mutasson.
A cím, különösen az alcímmel kiegészítve szabatosan határozza meg a tartalmat és a vizsgálat módját egyaránt.
A bevezető fejezet a kajárpéci gyülekezet rövid történetét foglalja össze. Nagyon hasznos ez a rész, hiszen megismerhetjük belőle a tanulmányozott közösség jellemzőit. A kötetben vizsgált anyag jegyzéke követi e rövid szakaszt.
A dolgozat törzsanyaga alapvetően különböző típusú táblázatokból, az azokat bevezető rövid szakaszokból, majd értelmező részekből áll. A vizsgálat szempontjából a szerző az adatokat legbővebben tartalmazó keresztelési anyakönyveket tekintette a legfontosabbnak, de további vizsgálatokat is folytatott, és a közösség születési, házassági, halálozási adataiból és a családnevek előfordulásának gyakoriságából vont le következtetéseket.
Az anyakönyvi összegző adatok önmagukban is értékesek, egy-egy korszak népesedési viszonyait már ezekből is megismerhetjük, de a nevek vizsgálatával kiegészítve részletesebb következtetések is levonhatók. A családnevek előfordulási gyakoriságának tanulmányozása jó eszköz a társadalom mobilitásának vizsgálatára.
Mely családok voltak jelen a közösségben a kezdetekkor, s melyek vannak még most is jelen közülük? Van-e folytonosság? Milyen gyakran és hány százalékban bukkantak fel új famíliák?
A különböző időszakok adatait is összevetette a szerző, így követve a közösség történetét és összehasonlításokat is téve. A gyülekezet történetének három évszázadából hét tízéves időszakot emelt ki. A névgyakorisági vizsgálatok, a névterhelési adatok a közösség homogenitására vagy éppen ennek ellenkezőjére szolgáltatnak bizonyítékokat. A számok magyarázatául egyes történeti korszakokra utal is a szerző (például a török hódoltság végére vagy a betelepítésre).
A névváltások, névváltoztatások, -magyarosítások vizsgálatát is elvégezte Jankovits Béla. A kötet röviden utal a település és a közösség társadalmi összetételére is. A keresztnevek vizsgálata is számos érdekes megfigyeléssel gazdagíthatja a kutatót. A közösséghez való tartozás, a világnézet és az egyéni ízlés egyaránt megmutatkozik a névválasztásban.
A kötetnek talán azok a legérdekesebb részei, amelyek hosszabb magyarázó szakaszokat tartalmaznak. Ilyen például a Születés-keresztelés fejezet, amelyből az anyakönyvezés változásait, a társadalmi szokásokat, a hétköznapi élet jellegzetességeit is megismerhetjük. Hasonló a Házasság-esketés, amelyből a házasodási szokások bontakoznak ki. Kivel, mely körből, településről házasodtak, mikor tartották az esküvőket? Utóbbi szertartások leggyakoribb napjait a vizsgált korszakokra lebontva külön táblázat tartalmazza. A Halálozás-temetés fejezet hasonlóképpen közli az életmódra, a szokásokra vonatkozó információkat is (például szokásban volt-e a virrasztás, a tor stb.). Éppen ezek a szakaszok azok, amelyek miatt fontos e kötet: a magyarázatok teszik lehetővé, hogy megismerjük a korabeli szokásokat, elődeink életmódját, családi életét.
A nagy változások, a történelmi fordulatok a kor emberének a hétköznapok szintjén jelentek meg. Ritka eset, amikor egy-egy nagy horderejű esemény szakítja meg a dolgos napok sorát. Ha történik is valami rendkívüli, az a hétköznapok szintjén kevésbé látványos formában ölt testet. Ugyanakkor a múlt életmódtörténete már önmagában is érdekes lehet számunkra.
A kötet végén összegző adatokat találunk, majd a felhasznált irodalom, a bá- bák névsora, a szerző utószava, valamint a kajárpéci anyakönyvek fotóiból készült képválogatás zárja a munkát.
Az utószóban a szerző szépen fogalmazta meg kötete célját: ráébreszteni a közösséget arra, hogy felelősségünk van megmaradni, fennmaradni. Ehhez önmagunk, múltunk, közösségünk megismerése talán az első lépés. Az összegyűjtött számos adat e kötetbeli értelmezésén túl más vizsgálatok számára is adhat értékes információkat.
A kötet kétségtelenül komoly statisztikai összegzését elismerve a kiadvány magyarázó, kultúrtörténeti, néprajzi érdekességeket is felvonultató szakaszait tartom a legérdekesebbnek. Ezekből szívesen olvastam volna többet. A jövőben erre akár sor is kerülhet, mert a szerző – tudomásom szerint – folytatja vizsgálódásait.
A szerző a Magyar Nemzeti Levéltár fő-levéltárosa, a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyűjteményi Tanácsának elnöke.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 11. számában jelent meg, 2016. március 20-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.