A nyolcfős finn delegációt Jukka Keskitalo, a Kirkkohallitus, azaz a finn egyház adminisztratív központjának igazgatója vezette. Ez a vezetőségi csoport minden évben időt szakít arra, hogy rendszeres üléseik egyikét összekössék valamelyik partneregyház megismerésével. A Magyarországot és egyházunkat jól ismerő Pekka Huokuna egyháztanácsos, valamint Kimmo Kääriäinen külügyi egyháztanácsos kezdeményezésére idén a Magyarországi Evangélikus Egyház, azon belül is Krámer György országos irodaigazgató és az Országos Iroda osztályvezetői voltak a vendéglátók. 

A látogatás az Üllői úti felújított épület rövid bejárásával kezdődött. Ennek során a vendégek áttekintést kaptak az épület történetéről, a korábbi viszonyokról és a felújításról, melynek eredményét saját szemükkel tapasztalhatták. 

Ezután dr. Fabiny Tamás elnök-püspök mutatta be a Magyarországi Evangélikus Egyház helyzetét, aktuális kérdéseit. A kialakuló, rögtön lényegre törő beszélgetésben a partnerek értékelték a reformációi emlékévet, körüljárták az egyház és az állam viszonyának kérdéseit, érintették a lelkészek helyzetét és a lelkészi életpályamodell témáját, és külön érdeklődés övezte a múltfeltárásról szóló beszámolót is. A finnek részéről is bemutatásra került néhány aktualitás: az egyház szerepének és megítélésének változása a társadalomban, az egyháztagok további csökkenésének megelőzésére szánt programok, az azonos neműek házasságának egyházat megosztó kérdése, valamint az idei évi egyházi választások.

A délelőtti program utolsó részében a beszélgetés kisebb csoportokban folytatódott: a hasonló munkakört betöltő finn és magyar kollégák ültek le egymással, hogy részletekbe menőbben is megismerkedjenek a partner által végzett munkával, valamint az adott munkaterület speciális kihívásaival. 

A jó hangulatú együttlét végén mindenkiben megerősödött az érzés, hogy a finn és a magyar egyházak közötti kapcsolat különleges. Nem pusztán a történelmi gyökerek miatt, hanem azért is, mert a két egyház képviselői mindig nyíltan, őszintén, a nehézségeket sem eltitkolva tudnak egymással beszélgetni. Ahogy mindkét irodaigazgató megfogalmazta: bármennyire eltérőek is a két egyház adottságai, a mindennapok feladatai és kihívásai mégis számos közös vonást mutatnak. Van tehát értelme találkozni, hogy ne csak a nehézségeket, hanem a megoldásokat és az erőforrásainkat is meg tudjuk osztani egymással.