– Mennyiben áldozatok ezek a nők, és mennyiben felelősek maguk is a sorsukért?

– Kilencven százalékuk nem önszántából választja ezt az életet. Gyakori eset például, hogy vidéki, apa nélkül, vagy alkoholista apa mellett felnőtt kislányt 14-16 évesen elcsábítanak. Majd egy napon a férfi előadja, hogy nincs pénze, mi lenne, ha a lány segítene neki és kiállna az utcára. Általában hatásos a szívhez szóló rábeszélés. Ha nem, akkor jön az erőszak, összeverik, éheztetik a lányt. Mások a szegénység, az éhezés miatt választják ezt az életet.

– Mi vonzott ebbe a szolgálatba?

– Megláttam az embert ezekben a rendkívül összetört és reménytelen nőkben. Amikor először találkoznak velem a rehabilitáció kezdetekor, nem tudnak rám nézni, mert férfi vagyok, és előző nap még 15-20 ember erőszakolta meg őket. Egy év után, ha meglátogatom őket életük első, valódi munkahelyén, akkor úgy szaladnak hozzám, ahogy egy kislány az édesapjához. Ez a változás indított engem erre a munkára.

– Az emberkereskedelem és a prostitúció elleni kampányotok címe: „Mennyit érsz?” A prostitúcióból menekülők hogyan érzik meg nálatok, hogy értékesek?

– Sok ember gyerekkorában nem tanulja meg, hogy ő értékes. Ezen nehéz változtatni. A legfontosabb, hogy egyenrangú félként kezeljük őket. Önkénteseink ugyanazt a képzést kapják, mint a rehabilitációban résztvevők, hogy eszükbe ne jusson az, hogy ők jobbak lennének. A kampány során rengeteg férfi jelentkezett arra, hogy a nyakába vesz egy „igazi férfi nem vesz nőt” feliratú táblát. A nők pedig olyan táblát tartottak a kezükben, hogy: „nem árucikk”. Ezzel azt jelzik, hogy értékes vagyok, de nem megvásárolható.

– Ha az ember egy prostituáltat meglát az utcán, nem a segítő szándék az első, ami megmozdul benne, de talán nem is nagyon tudja, hogy mit lehetne tenni érte.

– Óva inteném az embereket attól, hogy egyedül próbáljanak segíteni. Ha valaki olyan helyzetben találkozik egy lánnyal, amikor nincs ott a futtató – ezek azok az alkalmak, amikor lehet velük beszélgetni –, odaadhat egy Magyarországon ingyenesen hívható segélyszámot, ahonnan ő segítséget kaphat. Minket a www.nevtelenutak.hu honlapon találhat meg. Ezek a nők félnek, senkiben sem bíznak, de ha van nálunk egy cetli a telefonszámmal, akkor ezt elviheti, és gondolkodhat a segítségkérésen.

– Hol tudtok helyet biztosítani a hozzátok fordulóknak?

– Van egy védett házunk, ahova befogadjuk őket. Itt minden nap tíztől négyig egy rehabilitációs programra járnak, így mire a reintegráció szakaszába kerülnek, addigra megtanulják, hogy ne késsenek el a munkából.
A rehabilitációhoz minimum fél évre van szükség. Ennek során kívülről, belülről megújulnak nálunk a befogadottak. Amikor eljutnak odáig, hogy feldolgozták a traumákat, elvégezték a képzést, átkerülnek a második, reintegrációs fázisba. Ha rendelkeznek befejezett tanulmányokkal, akkor segítünk nekik munkát találni. Ha nem, támogatjuk őket az iskola befejezésében, emellett négy órában dolgoznak.
Olyan szinten megváltoznak, hogy amikor valaki mégis visszamegy a régi közösségébe, nem ismernek rá. Másképp gondolkodnak, viselkednek, más az értékrendjük.

– Mi az a plusz, amit ti keresztyénként adni tudtok a prostitúcióból szabaduló nőknek?

– Ez a feltétel nélküli szeretet. Amikor meghallják, hogy keresztyén értékrenden alapuló alapítvány vagyunk, akkor eleinte bizalmatlanok. Később ez megváltozik, amikor megtudják, hogy a rehabilitációs programban segítők többsége önkéntes. Nagy részük egyébként hívő ember.
„Miért szeretnél rajtam segíteni?” – kérdezik tőlük. „Mert értékesnek tartalak.” Amikor ezt elhiszik és megértik, végre tényleg elkezdik kutatni, hogy kik is ők valójában. Vannak közöttük olyanok, akik miután megtapasztalják a feltétel nélküli elfogadást, azt mondják, hogy adnak egy esélyt a keresztyénségnek és valamelyik önkéntessel elmennek abba a gyülekezetbe, ahova ő jár, és később azokhoz az egyházakhoz csatlakoznak.

– A prevencióban mit láttok célravezetőnek?

– Először a társadalmat kell érzékenyíteni, hogy ne legyen kereslet és kínálat sem.
Készítettünk nem hívő színészekkel egy prevenciós színdarabot, amelynek a címe: „Kiállok érted”. Ez a prostitúcióba kerülés folyamatát mutatja be. Gyermekotthonokban, illetve a Stúdió K. Színházban adják elő Budapesten.
A kampányunk részeként létrehoztunk egy különleges kiállítást, ami kezd vándorkiállítássá válni. Ezt középiskolás osztályok is látogatják osztályfőnöki óra keretében.

– Kaptok visszajelzést a középiskolásoktól? Az egészséges családokban élő gyerekeket a téma talán megdöbbenti, vagy úgy érzik, őket nem érinti.

– Többször volt alkalmam megfigyelni a kiállítást meglátogató középiskolásokat. Az elején heherészve jöttek be, de már a második kiállítótérből kifelé jövet látszott, hogy elkomolyodtak. Rádöbbentek, hogy ezek valós történetek, amik szinte bárkivel megtörténhetnek.

Többségük nagyon sokkolódott, de pontosan ez a cél, hogy szembesítsük őket azzal, hogy ez velük is megtörténhet, illetve hogy tudatosuljon, hogy amikor pornót néznek, akkor valakinek a bántalmazását nézik. Az osztályfőnököktől is sok pozitív visszajelzést kaptunk, mert később is komoly beszélgetések alakulnak ki az osztályfőnöki órákon a látottak kapcsán.

– Mi a férfiak felelőssége a prostitúcióban?

– Nincs megoldás erre a férfiak nélkül, ugyanis nekik kell abbahagyni kínálatot keresni. Másrészt, ha a férfiak jó férjek, jó apaképet mutatnak, gondoskodnak a körülöttük élőkről, akkor ez csökkenni fog. Az is probléma társadalmunkban, hogy a férfiak nem férfiak. Az egészséges férfilét nemcsak a szexualitást jelenti, hanem felelősséggel is jár. Ki kell érdemelniük a bizalmat a férfiaknak. A feleség pedig sokszor nem jó apaképpel jön a házasságba, és eleve nem bízza magát a férjére.

– Mivel lehetne segíteni a munkátokat?

– Elsősorban azt kérjük, hogy imádkozzanak a szolgálatunkért, mert Isten nélkül lehetetlen a változás. Önkéntesként is sokféleképpen lehet részt venni ebben a szolgálatban. Adományokra is szükségünk van, például az adó 1%-ára. A védett házban gyakran elromlanak háztartási eszközök. Ilyen tárgyakat is szívesen fogadunk, vagy női ruhákat, amikből mindig hiány van.

– Mit üzennél az olvasóknak ezeken túl?

– Mindenkit arra szeretnék buzdítani, hogy lássa meg az embert a kiszolgáltatottsága mögött. A másik pedig: mi, keresztyének, szeretünk a bűnösökre követ dobálni. Tegyünk meg inkább mindent azért, hogy ezek a nők elmehessenek, és ne vétkezhessenek, ahogyan Jézus mondja a parázna nőnek, akit meg akarnak kövezni: „menj el, és többé ne vétkezz” (Jn 8,11b).

A Névtelen Utak Alapítvány honlapja: https://nevtelenutak.hu

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) ingyen hívható száma: 06 80 20 5520; honlapja: https://bantalmazas.hu