Nemcsak a diákok, hanem a szülők is türelmetlenül várták a tanév végét. Ott volt a gyötrő gondolat, hogy az ő odafigyelésüket is tükrözi a gyerek év végi érdemjegye. Szerencsére a tanárok tisztában voltak a helyzettel és empátiával osztályoztak.
Stippingerné Molnár Erzsébet harminchét évet dolgozott tanítóként a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskolában. A tanév befejeztével nyugdíjba megy, negyedikes osztállyal zárja pedagógusi pályafutását.

„Az utolsó félév számos kihívás elé állított. A legjobban az bánt, hogy nem tudtam méltó módon elköszönni az osztályomtól. Ami az értékelést illeti, az iskola bezárását követő első értekezleten az igazgató azt javasolta, a későbbi osztályozásban a gyerekek addigi teljesítménye legyen a mérvadó. Ennek tükrében nem a második félévet, hanem a teljes évet értékeltük” – magyarázza.

Elmondása szerint azt is figyelembe vették, hogy a legtöbb szülő dolgozott és nem tudott teljes vállszélességgel ott lenni a gyereke mellett. Értékelték a beadandó feladatokhoz való hozzáállást, a szorgalmat és természetesen a megoldás helyességét is.

„Mindenkinek adott volt a javítás lehetősége, kétes esetben mindig fölfelé billent a mérleg nyelve. Azt gondolom, a körülményekhez képest sikeresen zártuk az évet. De az élő visszajelzést, a személyes kapcsolatot, a csillogó tekinteteket semmilyen informatikai rendszer nem tudja pótolni” – véli a tanítónő.

A cikk itt folytatódik.