A végtelen univerzum értetlensége – Hogyan történhetett mindez?

A végtelen univerzum értetlensége – Hogyan történhetett mindez?

Share this content.

Forrás: Híd magazin, szöveg: Szeverényi Máté
Nyilvánvaló, hogy semmiképp sem lenne szabad engednünk, hogy egy gyermek ilyen állapotba kerüljön. Sehol a Földön, senki nem engedhetné ezt. Felmerül bennem a kérdés, vajon teszek-e eleget ahhoz, hogy ne körözhessenek ilyen gyermekfotók az interneten? Itt nem az információáramlásra gondolok, hanem a kiváltó okokra.

A képen látható gyermek tekintetében a végtelen univerzum értetlensége fedezhető fel. Hogyan történhet mindez? Mi ez a barbár kegyetlenség, ahol gyerekeket gyilkolnak? Hogyan lehetséges, hogy fiatal lények azt érzékelik valóságként, hogy lebombázzák az otthonukat, és rokonaik, ismerőseik szakadnak darabokra a szemük láttára? Felfogjuk egyáltalán a nyugati kényelmünkben, hogy ezektől a fiatal lényektől elvétetik a gyerekkoruk? Nem rossz vagy jó gyerekkorra fognak visszagondolni, ha lesz esélyük egyáltalán felnőni, hanem csak a menekülésre, a bombák zajára, a vér szagára és a fájdalomra, ijedtségre. Hogy lehet ebből stabil felnőtt létformát növeszteni? Felfogjuk, mekkora a különbség a képen látható gyermek és a mi gyerekkorunk közt? A van lehet rossz, lehet fájdalmas és utálatos, de mégiscsak valami, amire rossz szájízzel ugyan, de emlékezni lehet. A nincsre nem lehet emlékezni. Nem azért, mert túl fájdalmas, hanem azért, mert egyszerűen NINCS.

Ettől a gyermektől elvették a gyerekkorát. És ez még a legkisebb ártalom, amit elszenvedett.

A cikkek szerint a sokk után, ahogy ránézett a vérző kezére, elkezdett sírni. Mint ahogy minden normális gyerek tenné. De előtte egy percre megfagyott benne az univerzum. A szeretetből szeretetre való teremtettség arckifejezése ez, ahogy szembesül a teljesen oktalan és céltalan kegyetlenséggel, ami jelen van ebben a világban. Amikor az embert elárulja az, akit őszintén szeretett. Júdás csókját láthatjuk a kisfiú arcán.

 A fotó kiváló emlékeztető arra, hogy mi is a célunk a világban, ebben a létezés-komplexumban, amit jelenleg tapasztalunk. A képre nézve, ha nem is tudjuk megfogalmazni, de érezzük, mi az, ami rossz. És ha a rosszat érzékeljük, akkor ismernünk kell annak ellentétét is.

Hiszem, hogy írásom minden egyes olvasója szeretne tenni azért, hogy kevesebb ilyen arckifejezést lássunk a világ gyermekein. Amit tehetünk, lehet, hogy semmiségnek tűnik az összképhez viszonyítva, de a legnagyobb felbontású kép is pixelekből tevődik össze. Ha egy pixel a helyére kerül, akkor már helyes irányba formálódik a kép.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!