gyermek

Sokszor tűnődőm azon, mi kell ahhoz, hogy jó anya legyek, mit kell máshogy csinálnom, miben kellene változnom, formálódnom. Hiszem, hogy az Isten kezéből kapott legnagyobb ajándék a gyermek! Csoda a fogantatástól a várandóságon és a születésen keresztül a növekedés minden egyes pillanatában. De vajon alkalmas vagyok-e arra, hogy ezt a nagy csodát megéljem, jól éljem, és vigyázzak rá egy egész életen át?

Ez a kis plüss ma megragadta a figyelmemet. Mit is mondjak… Vajon melyik gyerek mondaná el ennek a kis szörnyecskének a gondjait? Ma pont olcsóbban… „Kis gyerek, kis gond…” – talán a mérete miatt kicsi gyerekekre gondoltak a gyártók. Zsebes, szóval jól tele tudja beszélni a gyerek a hasát. Aztán behúzza… És aztán? Egyedül marad, megoldás nélkül. De ha szerencséje van, kitalál valamit. Vagy nem, mert nem tud, mert még kicsi.

Nemcsak a benne dolgozók professzionális szakmai felkészültségéről híres a környéken a bakonycsernyei evangélikus intézmény, hanem a gyermekek és a szülők felé nyitott evangéliumi szellemiségéről is, ez pedig méltán vonzza a családokat. Nem is csoda, ha az óvodában sétálva Szalézi Ferenc gondolata jutott a tudósító eszébe: „A szeretet mértéke a mértéktelen szeretet.” A Fejér megye legnyugatibb fekvésű elepülésén működő Bakonycsernyei Evangélikus Óvodát megismerve arra is rájövünk, hogy amit megtapasztaltunk, az a gyülekezet és az intézmény közötti szimbiózisból és a mindezekből következő Krisztus- és emberközpontúságból fakad. Riportunkban Osgyán Gáborné óvodavezetővel, illetve a helyi gyülekezet pásztoraival, Szarka Éva lelkésszel és Szarka István esperessel beszélgettünk.

Az ötödik parancsolat így hangzik. „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!” Ha csak felszínesen nézzük, úgy gondolhatnánk, ez egy könnyebben betartható parancsolat. Tiszteld apádat és anyádat. Mi olyan nehéz ebben? De ha arra gondolunk, milyen összetettek családi helyzeteink, mindannyian érezzük, hogy jó oka van annak, hogy ez is a tíz legalapvetőbb olyan parancsolat között szerepel, amelyet Isten adott nekünk a felelősségteljes élethez.

A koronavírus járvány és a nyomában járó korlátozások kivétel nélkül minden korosztályt érintenek minden országban. A koronavírus keltette érzések szoros kapcsolatot mutatnak a klímaszorongás tüneteivel. A Helsinki Egyetem Remény és Tettek projektje nagyszerű példája annak, hogyan tud az egyház ott jelen lenni, ahol az emberek bajban vannak – most épp a felborult életünk, a karantén szenvedésében. Hívogat és inspirál, hogy kiterjesszük ezeket a szempontokat más korosztályokra is. Kérésünkre Csáky-Pallavicini Zsófia klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta, hittanár, lelkigondozó, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Valláspedagógia Tanszékének oktatója adott további segítséget a témában, különösen is óvodás és kisiskolás gyerekekre kiterjesztve a kérdést.

Héttagú családomból mindenki más-másfelé futkos a hétköznapokon. Legtöbbször egyedül vagyok itthon dél körül. Ha nem felejtem el, és időben kiveszek valamit a fagyasztóból, akkor meleget ebédelhetek. Hogy mit, azt szinte soha nem tudom. Pedig már nagyanyám megmondta, hogy a befőttes-, lekvárosüvegekre és legfőképpen a fagyasztóba kerülő dolgokra rá kell írni, mi van bennük. A dátumot még rá szoktam firkantani, de a tartalmat elég gyakran lehagyom. Minek, hiszen látszik, mit rejtenek a dobozok! Persze, amikor elteszem, még tényleg, de amikor keresgélek közöttük, akkor már fogalmam sincs. Kikapok egyet: ha kiolvad, éppen jó lesz. Biztosan ehető, hiszen azért tettem ide.

Ha jobban belegondolunk, szomorú egy világ az, ahol az interneten kell tájékozódni a megfelelő kapcsolati mintákról. A magazinok életmódrovatai tele vannak a jó párkapcsolatot építő tanácsokkal, elemzésekkel, a nevelési tippek széles skálájáról válogathatunk. Sajnos egyre általánosabbnak mondható, hogy ezeket az ideális esetben családban megszerezhető mintákat már nem tudjuk az anyatejjel magunkba szívni. Ezért aztán marad az internet, s így olyan „módszereket” ismerhetünk meg, melyek közvetetten súlyos társadalmi problémákra világítanak rá.

Pongrácz Máté és Pongráczné Győri Boglárka evangélikus lelkészházaspár. Három gyerekük lombikprogram segítségével született, amit ők nemhogy takargatnak, egyenesen annyit beszélnek róla, amennyit csak lehet, hogy segítsenek sorstársaiknak.

Idén is arra bátorítunk minél többeket, hogy bontsanak szárnyakat, váljanak egy-egy szegény gyermek karácsonyi angyalává! A szeretetcsomag gyűjtés részleteiről a plakáton olvashat.

Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végző munkatársakat szólaltatjuk meg indíttatásukról, feladataikról, céljaikról. Molnár Veronika öt éve a Szentendrei Evangélikus Zenei Óvoda munkatársa. Az óvodapedagógussal a gyermeknevelésről, felnőttként történt konfirmációjáról, a gyülekezeti és az óvodai közösségről beszélgettünk.