Először idegeskedett miatta a felesége, hogy nem érkezik meg az a lábbeli, mire kellene. De aztán az élet minden területén leálltak a dolgok a pandémia miatt, és az idő szétfolyt, mint napon a hóember. Senki sem tudta, mi lesz eztán, és az egész cipőügyről megfeledkeztek.

Egy borús júniusi napon aztán mégis becsengetett a futár a csomaggal. A nő éppen időpontot egyeztetett a fodrászával. Mobillal a kezében vette át a cipősdobozt, és unottan – bontatlanul – dobta be a férje többi holmija közé. Rá se nézett.

Végül a masszőrfiú nyitotta ki a csomagot.