A „szent családnak” ez a képe megdöbbent. El is szomorít. Az újságok, amelyeket olvasok, gyakran előre felkészítik az embereket az ünnepekre, mert a régen nem látott rokonság tagjai között előkerülhetnek régen őrizgetett konfliktusok is. Ez pedig nagyon fájdalmas tud lenni. Így technikákat kínálnak az ügyes lavírozáshoz a családi együttlét békéjének megóvására.

Persze nem szeretünk szembenézni a valós helyzettel, tényleg szép volna, ha az ünnep olyan harmonikus volna, mint a filmekben: tökéletes díszek között gyönyörűen felöltözött család, elképesztően ízléses és találékony terítés és pompás ételek sora az asztalon. De még ez is csak ritkán valósul meg. A valóságban valakinek el kell készíteni ezeket a dolgokat is. Éppúgy, ahogy a békességet, a szeretetet, az örömöt is vágyjuk, de nem tudjuk magunktól előteremteni. Valakinek ezért is meg kellett dolgozni.

Igen, Jézusra gondoltam, aki egyszer minden dicsőségét elhagyta értünk, és teljes alázattal és odaadással közénk jött, hogy közöttünk lakozzon. És azt hiszem, az a bizonyos szent család éppolyan törékeny és csetlő-botló emberekből állt, mint a mi családjaink – csak éppen náluk lakott Jézus. 

Milyen lehetett Máriának lenni? Hordozni egy gyermeket, akit az Úrtól kapott, akiről semmit nem tud, pontosan alig ért valamit. Amikor befogadja, még az sem biztos, hogy a jegyese hisz majd neki. A környezetének nem jelent meg angyal, és a köztéren sem hirdették ki, hogy akit ő szülni fog, az Isten fia. Arcpirító dolgokat gondolhattak róla, sok minden volt bizonytalan. Valószínűleg minden hite ellenére voltak benne félelmek, akár néha kétségek is. Olykor félt, és tétova volt. És mégis, boldognak mondjuk az asszonyok között, és áldottnak.

Milyen egy gyermeket befogadni? Pont ilyen. Kitárni a karunkat és a szívünket, várni valakit, akiről szinte semmit sem tudunk. Elhallgatni a kétkedők bántó és elbizonytalanító szavait, olykor egy kicsit félni és közben mégis őrizni, táplálni, szeretni azt a kis életet. Áldott, aki rá mer bólintani a feladatra. Akár a méhébe, akár a házába fogad be egyet a családot kereső kicsinyek közül, őt magát látja vendégül. Jézus mondta.

Szeretem a népzenét. Mondjuk, hitvallásnak nem mindig. Minden évben rettentően fáj meghallgatni az „Idvezlégy, kis Jézuska…” kezdetű dal végét:

Ó, ha Magyarországban, Bicske mezővárosban

Jöttél volna világra, akadnál jobb országra.

Mert adnánk jó mézecskét, vajas, édes tejecskét,

Szükségedet megszánnánk, párnácskánkba takarnánk.

Megyek az adventi utcákon, minden tele van csillogó dísszel, világít, fénylik a város, és bűzlik a sok koldus, fázik a hajléktalan, koravén-üres tekintettel néz maga elé a titkon bántalmazott gyerek, az ablakrácson át bámul a bevásárolni siető autók karavánjára a nevelőotthon reménytelenül magányos kis lakója. Hát hol a mézecske meg a tejecske? Jézus közöttünk van, ne hagyjuk istállóban!

Ilyenkor, adventben mindig úgy képzelem, hogy majd békés és nyitott leszek. Sokat látogatok, és mindenkinek kézzel készítek ajándékot. Nem fogok az utolsó pillanatra hagyni semmit, nem lesz rohanás és kapkodás. Az ünnepre tele lesz a ház karácsonyi süteményillattal, és a fenyőnk harmóniát fog sugározni karácsonykor.

Ehhez képest szinte minden november elejére megállapítjuk a férjemmel, hogy idén is megtelt a naptár. Nagyon figyelni kell, mert a gyerekek ekkor és ekkor itt és itt lépnek fel. A falukarácsonyok és kórustalálkozók kitöltik a hétvégéket, de lesz koncert és adventi fesztivál, meditáció, előadás, ünnepi hangoló meg persze azok az alkalmak, amelyeket mi szerveztünk. És az a pár alkalom, amikor még vendégként fogunk itt-ott igét hirdetni. Vagyis a leghajszoltabb hónap ismét december lesz. A nagyobb gyerekeink segítségére nem számíthatunk, hiszen nekik meg akkor kezdődik a vizsgaidőszak. A kicsiknek viszont segíthetünk verset tanulni, átöltözni majd az alkalomra, és persze a szeretetvendégségekre sütünk a közösbe.

Uram, ez az időszak nagyon alkalmatlan arra, hogy most érkezz, bocs, de nagyon elfoglaltak vagyunk.

Jézus pedig mindennek ellenére megérkezik. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 47–48. számában jelent meg 2019. december elsején.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.