Valahogy így történt az a bizonyos szerenádos eljegyzés Debrecenben 2007 nyarán. Mivel a hetes szent szám így együtt csak majd száz év múlva lesz legközelebb, úgy döntöttem, nem akarok én még száz évet várni a házassággal, így annak előszobájába, az eljegyzés szobájába érkeztem. És nagyon örülök, hogy akkor és ott megérkezhettem, mert az eljegyzés az élet egyik legszebb és legszentebb pillanata. Benne van életünk es - szenciája: várakozás és megérkezés, ígéret és beteljesülés, múlt, jelen és jövő. Álmok és tervek, álmodozások és ébredezések, bizalomjáték és perspektivikus látásmód. Elengedése annak, ami már lezárult és egy új, immáron közös élet lehetősége.

Az eljegyzés, amely, tudom, alapvetően jogi aktus – Pál is így használja (teológiai színezettel persze) –, számomra, számunkra nem elsősorban jogi, sokkal inkább egzisztenciális kérdés volt, mégpedig a szó eredeti filozófiai értelmében. Az eljegyzés ugyanis perspektívát jelent: van perspektívája a kapcsolatnak, két ember szerelmének, két ember egymásra mondott igenének.

Ádventi telitalálat páli igénk. Mert benne az eljegyzés képe, szimbóluma nagyon pontosan rámutat arra, milyen is az Isten. Nem beszél mellé, nem ígérget felelőtlenül, nem távkapcsolatban vagy néhány hetes „járásban” gondolkozik az emberrel kapcsolatban. Isten annyira szereti az embert, hogy őszintén bevállalja: ember, a jegyesem vagy, komolyak a szándékaim, a múltaddal, jeleneddel, jövőddel együtt enyém vagy. Ahogyan Ézsaiás fogalmaz: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy.” (Ézs 43,1) Eljegyeztelek, enyém vagy.

Jól ismert a bibliai könyvekben Isten és a nép közötti kapcsolatot a szerelem mozzanataival leírni. Nem idegen ez sem az Ószövetségtől, sem az Újszövetségtől. De gondolhatunk itt későbbi korok istenes verseire, dalszövegeire is. Persze sokszor nagyon nehezen megfogalmazható kapcsolatról van szó, ezt átéljük mindannyian. Egyszer rajongó, máskor csalódott, olykor érzelmekkel teli és kiszámíthatatlannak tűnő, és van, hogy racionális és kiszámítható. És minden pontatlansággal együtt az eljegyzés pillanatával sokszor körülírható maga az elköteleződés, amelyben nemcsak Isten mint kezdeményező döntése, de az ember válasza is releváns.

Nem arról van szó, hogy Isten eljegyez engem, akár akarom, akár nem, hanem arról, hogy nagyon komolyan veszi, hogy van-e bizalmam igent mondani rá úgy, ahogy ő mondott igent rám, mégpedig magában az ádventi Érkezőben, Jézus Krisztusban. Ahogyan Pál fogalmaz: „…valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.” Ez pedig azt a fantasztikus ádventi evangéliumot, örömhírt tárja elénk, hogy Isten és az ember kapcsolatának van perspektívája Krisztusban. Mert ő, a várva várt Messiás ennek a misztikusnak ható eljegyzésnek az igene és ámene.

Ő, akire annyira vártunk. Ő, aki az ádventi várakozásunk ígérete. Ő, aki egyszer és mindenkorra perspektívát adott az Isten-ember kapcsolatnak. Ő, aki megszületett. Ő, akire az egész világnak szüksége volt, és szüksége van most is. A világnak ő kell. Az igazi Jézus. Aki szegény körülmények közé érkezik, aki csendesen érkezik, akit az akkori társadalom legalján lévő pásztorok ismernek fel, és aki a mocsokban, a sárban, az istálló bűzében, mindentől és mindenkitől távol érkezik meg, hogy mindenhez és mindenkihez a lehető legközelebb kerüljön.

Oda bizony. A szívünk, a lelkünk, az életünk kellős közepébe, hogy megszabadítson, felszabadítson, megmentsen mindenkit, aki hagyja. Mindenkit, aki akkor és ott – és ma és itt – képes belemenni ebbe a bizonyos szent bizalomjátékba. Ebbe a kockázatos, életeket teljesen felforgató isteni eljegyzésbe.

Isten egyszer és mindenkorra eljegyezte az embert, perspektívát, örök perspektívát adva ezzel mindenkinek. Mindenkinek, aki tud, mer, akar igent és áment mondani mindarra, ami Jézusban testet öltött. Az ádventi szerenád közöttünk van. A mennyei angyalkórus éppen beénekel. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 47–48. számában jelent meg 2020. december 6-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.