Élő víz

A pandémia jelen szakaszában az egyik leggyakrabban hallott-használt kifejezés a védőoltás szó. Immunizálni azonban nem csak a fertőzések ellen szükséges. Erről szól – Lk 6,43–49 – alapján Gáncs Tamás jegyzete.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy feltaláló. Sokévi munka után felfedezte a tűzgyújtás titkát. Szerszámait elvitte a hóval borított északi területekre, és megtanított egy ottani törzset a tűzgyújtásra és annak előnyeire. Azok aztán annyira megörültek ennek az újdonságnak, hogy még csak eszükbe sem jutott köszönetet mondani a feltalálónak, aki egy nap szép csendesen továbbállt. Azok közül a nagy jellemek közül való volt, aki nem vágyott tiszteletre vagy hírnévre; elég volt neki az az öröm, hogy tudta, valaki hasznát vette találmányának.

Hideg januári reggel volt, amikor egy ember megállt Washington D. C.-ben egy metróállomáson, és hegedülni kezdett. Hat Bach-darabot játszott, összesen negyvenöt percen keresztül. Ez alatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Gyerekkoromban nem voltam, hogy úgy mondjam, nagy olvasó. Míg öcsém szinte falta a Tarzan-könyveket, én szívesebben ütöttem el a szabadidőmet valami mással. Mindegy, csak olvasni ne kelljen! – gondoltam akkoriban, mígnem találkoztam a Nagy indiánkönyvvel. Szerelem volt első látásra, ahogy mondani szokás; szerelem volt első olvasásra, ahogy nem szokás mondani. Nem tudtam letenni, pedig a méretét tekintve igen súlyos könyvnek bizonyult. Bár néha csábított a gondolat, hogy abbahagyjam, nem tettem. Jól tettem. Nagyon lekötött Karl May fikciós világa, és mondanom se kell, a könyv olvasása után izgatottan vártam a filmes adaptációkat is. Az indiános filmek lelkes rajongójává és az olvasás ellenségéből az olvasás szerelmesévé váltam.

Hét, hét, hét. 2007. hetedik hónap, hetedik nap. És egy eljegyzés. Csak a nagy Ő meg én. Csak a szerelem és csak a szerenád. Néhány dal a régiekből egy szál gitárral, és egy új dal. Amolyan leánykérő. Utána a kérdés: „Hozzám jössz feleségül, kedves?” És a válasz: „Igen, igen, igen.” És utána szavakkal le nem írható érzésfoszlányok, kék madár. Boldogságmorzsák szerteszét.

Négy évvel ezelőtt az irodalmi Nobel-díjat szokatlan módon nem egy neves kortárs író kapta. A popzenészpoéta, Bob Dylan – Oscar-, Golden Globe-, Grammydíjas énekes, dalszerző – verseinek, dalszövegeinek a hatása vitathatatlan, művészete megkerülhetetlen érték mindenki számára, aki hisz még abban, hogy lehet másképpen is élni, mint ahogyan azt többség által éljenzett és bálványozott fogyasztói társadalom szabályai elvárnák.

Acsaládi anekdota szerint ez volt életem első mondata: „Anya lala, apa ámen.” És mint ilyen sokszor visszaköszön a családi találkozókon, legyen szó születésnapról, családi nyaralásról vagy éppen karácsonyról, húsvétról. „Anya lala, apa ámen.” Nem meglepő, mondhatnánk, hiszen anyukám vezette a nagytarcsai evangélikus gyülekezet gyermekkórusát, sőt a felnőttkórus alt szólampróbái is nálunk voltak a parókián, a konyhában hétfő esténként, nagy örömünkre – természetesen. A mondat második része („apa ámen”) sem vág mellbe, gondolom, senkit, hiszen édesapám volt a nagytarcsai egyházközség lelkésze, gyermekkorom idilli környezetében.

Budapest – Szeretettel ajánljuk az Élő víz füzetek sorozat közelmúltban megjelent két új kötetét. Forrás: Evangélikus Missziói Központ