Áldások napja

Áldások napja

Share this content.

Szöveg: Csepregi Erzsébet, fotó: Szeverényi János
Sárszentlőrinc – Évről évre június végén, július elején tartjuk a cigány ételek főzőnapját a faluban. Hatan–heten bográcsban főznek jó ételeket (csibés lecsó, körömpörkölt, vegyes pörkölt stb.). Idén újdonság volt, hogy töklecsó és gombócos káposzta is rotyogott egy-egy bográcsban. Hogy biztosak legyünk abban, hogy mindenki jóllakik, egy nagy adag babgulyást is készítettünk egy nagy üstben.

Mindennek a színhelye a sárszentlőrinci evangélikus gyülekezet közösségi házának az udvara volt, a nap szervezője pedig Bakay Péter, az evangélikus egyház cigányok közti munkájának felelőse.

Az ebéd délben közös énekléssel, áhítattal kezdődött. Szeverényi János missziói lelkész hozta közel hozzánk Pál apostol szavát a korinthusiakhoz írott levélből: „akár esztek, akár isztok, mindenben Isten dicsőíttessék”.

A finom ételek kóstolása után a templomba mentünk, ahol megnéztünk egy filmet a Keresztény Roma Szakkolégium egyik diákjáról, Rostás Gusztávról, aki orvosnak készül. Biztató volt látni kitartását, elszántságát, ahogy a nagyon nehéz gyerekkor után, vágyott célja eléréséért küzd.

Ezután a szomszédos Kajdacs község Szép csillagok nevű roma hagyományőrző együttese zenélt, felébresztve zenéjükkel a táncos kedvet is a hallgatóságban, ezért visszamentünk a közösségi ház udvarára, ahol folytatódott a vidám együttlét. A bátrabbak táncoltak, többen énekükkel követték a zenészeket, békességben, nyugalomban ültünk körben az udvaron álló nagy diófa alatt, hallgatva a népzenét, nézve a táncosokat.

Áldások napja volt ez a mai – fogalmazódott meg bennem a nap végén. Miért is érzem így, mi az a többlet, amit ez a nap a jó programon túl adott nekem? – tépelődtem magamban.

Először is nagyon hálásak voltunk a jó időért, hiszen tegnap este óta esett az eső, hajnalban félálomban hallgattam, ahogy az esőcseppek egyenletesen verik az ablakot. Mégis reggel kisütött a nap és ragyogó idő volt egész nap. Ez is örömre indított. Boldog voltam azért is, mert lelket megörvendeztető sokféleségben voltunk együtt. Nemcsak cigányok és magyarok, ahogy mondani szoktuk, hanem származásuk szerint többféle cigányok, kultúrájukat, szokásaikat tekintve, s megjöttek hűséges barátaink, a bonyhádi, kismányoki német evangélikusok is, nagy adag süteménnyel meglepve minket.

Gyerekek, felnőttek, idősek, fiatalok, megbecsült őslakosok és „gyüttmentek”, a falu perifériáján élők szeretetben, egymásra és az Úrra figyelve voltunk együtt. Hát mi ez, ha nem az Isten Országa? Miért ne mondhatnánk tehát, hogy áldások napja volt ez a mai.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!