2006-ban mutatták be a Manchester Passiót, egy figyelemfelkeltő passiójátékot Manchester főterén, ahol a közönség kivetítőn követte a város különböző pontjain zajló bibliai eseményeket, egy moderátorral és sok ismerős slágerrel. A finálé már az összegyűlt tömeg előtt zajlott.  

Rosta Mária a Passió XXI producere a Mandinernek adott interjújában azt mondta, mikor azt az előadást meglátta, úgy érezte „ezt itthon is meg kell csinálni!”.

A 2006-os nagypénteken előadott darab valóban grandiózus volt, ahol egy mesélő ismertette a bibliai történetet, egészen hatásos kiegészítésekkel például a keresztre feszítés gyötrelmeiről. Az akkori előadást bárki most is megnézheti  a youtube-on, a show végén Robbie Williams Angel című dalát sokan dicsőítésként, teljes átszellemültségben éneklik. De még előtte történik egy rendkívül hatásos és fontos jelenet, ahol a manchesteri katedrális tetejéről elénekli Jézus a The Stone Roses I am the resurrection című dalát, melynek vége így hangzik: „I am the resurrection and I am the life/I couldn't ever bring myself to hate you as I'd like.” Azaz: „Én vagyok a feltámadás és az élet, sosem tudnám rávenni magam arra, hogy úgy gyűlöljelek, ahogyan szeretném.”

Az akkori előadás egyfajta modern passiójáték volt, mely bevonva a városlakókat, igazi katartikus, közösségi élményt adott több ezer jelenlévőnek, és tévénézőnek, hiszen a produkciót a BBC közvetítette.

A Passió XXI másra vállalkozott: egy grandiózus, kiváló színészekkel és énekesekkel előadott, átalakított passiótörténetre. A végeredmény pedig a vállalásnak megfelelően megszületett, a kerettörténet megmaradt, nem volt botrányos vagy provokatív, de  maradt némi hiányérzet, mert elmaradt a megváltás, helyette kedves gondolatokat kaptunk elfogadásról, szeretetről, mutató- és hüvelykujjal megformált szívecskével.

Tovább a KötőSzó blogra.