Alföldi Róbert

Teltházas tömeg várta a Papp László Sportarénában, hogy virágvasárnap megnézzék Alföldi Róbert Passió XXI-ét. Az előadás azt ígérte, hogy olyan kérdésekre ad választ, minthogy mi lenne, ha a passió ma történne meg? Észrevennénk? Mit csinálnánk? Ezekre azonban csak részben kaptunk feleletet. A látványos koreográfiával, kiváló szereplőgárdával összehangolt darab egy igen fontos, de a passió-történetet tekintve mégis sovány üzenettel engedte haza nézőket, akik ennek ellenére kitörő örömmel fogadták az előadást.

Alföldi Róbert egy 2000-es évek közepén íródott menekülttörténetet mutatott be a hétvégén a Radnóti Színházban – tomboló sikerrel. A tapsvihar most leginkább nem a nevének szólt, hanem annak az emberi történetnek, melyet három órán át letaglózva nézett a közönség. Az előadásból nem tolakodott előre a rendező egyénisége, okosan a háttérben maradt, úgy beszélt a menekültekről, hogy nem pártpolitizált, ezért lett az egész megkérdőjelezhetetlenül erős és hatásos.

„Manapság nem mindenki jár templomba, ezért szerintem fontos, hogy a passiótörténet olyan perspektívában legyen bemutatva az embereknek, amelytől nem riadnak vissza, amelyet könnyebb befogadni, még akár a nem hívőknek is. Fontos a passió üzenete, és lényeges, hogy ezt eljuttassuk a nézőkhöz, és ezáltal fenntartsuk az érzékenység, a lelkiség fontosságát” – mondja Tóth Gabi énekes, aki Mária Magdalénát játssza majd a Passió XXI. című, 2017 virágvasárnapjára tervezett szuperprodukcióban, melyet Alföldi Róbert rendez. Tóth Gabit is megkérdeztük.

Örvendetes, hogy végre nem valamelyik szappanopera, vagy valóságshow vonzotta a nézőket 2013. augusztus 20-án a képernyők elé, hanem több kultúresemény is. Az István a király feldolgozásaiból mindjárt kettőt is megnézhetett a nagyérdemű, hiszen az MTVA az Erkel operát, míg az RTL Klub a rockoperát tűzte műsorára. Ez utóbbiban egyfajta egyházbírálat is megfogalmazódott az állam és egyházalapító királyunkkal kapcsolatban. Nem is kívánnék most a darabról magáról írni, arról annyiféle vélemény látott már napvilágot, pro és kontra, hogy nem érdemes egy újabbal gazdagítani a sort. Amellett viszont nem lehet elmenni, hogyan züllött a kereszténység arra a szintre, hogy egy aktualizált bemutatón minden pap gazemberré, gonosszá, fasisztává, maffiózóvá válik és az egyház is megkapja a maga besorolását. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna