„Papa, most mit fogunk csinálni?” – kérdezi Nathanael és Hannah minden alkalommal, amikor délutánonként kitárul az ajtó, és az unokák a nagypapa előtt állnak. A gyerekeknek nem kell hosszú utat megtenniük a nagypapához, hiszen ugyanabban a házban laknak.

A hétéves Nathanael többnyire egyenest a pincébe megy. „Elfoglalja a műhelyem, kalapál vagy fűrészel, és a végén nekiállhatok megkeresni a szerszámaimat”– meséli a hatvannyolc éves Reinhard Schromm a Stuttgart melletti Kirchheimban. Már a négyéves Hannah is szeret barkácsolni. Nem is olyan régen együtt készítettek el egy emeletes ágyat a babaházba – meséli Schromm. Ő csak abba segített be egy kicsit az elektromos fűrésszel, hogy az oldalak egyenesek legyenek.

Két évtized a nagyszülőkkel

Eckart Hammernek, a ludwigsburgi Protestáns Főiskola társadalmi gerontológiával foglalkozó professzorának meggyőződése, hogy „nagypapának lenni második élet és fejlődési lehetőség”.

Az Allensbachi Közvélemény-kutató Intézet generációs barométere szerint pedig annyi időt, amennyit manapság töltenek – körülbelül tizenöt-huszonöt évet –, korábban nem töltöttek el a nagypapák az unokáikkal.

A nyugdíjba vonulást sok férfi veszteségként éli meg – magyarázza Hammer. A közös időtöltés az unokával azonban segíthet e kritikus élethelyzet feldolgozásában: a gyerekekkel való foglalkozás a nyugdíjas évek centrális feladatává válhat, értelmet adva a mindennapoknak, fiatalon tartva a nagypapákat és biztosítva a kiteljesedés lehetőségét.

Tanulni, futni, nevetni, szeretni

Még ha apaként az ember aktívan részt is vett a gyermekei nevelésében, nagypapának lenni akkor is újdonság: az unokákat a nevelés kötelezettségének rájuk nehezedő nyomása nélkül terelgethetik. És ekként van esély pótolni talán azt, amit az ember a saját gyermekeinél elmulasztott. Hiszen „a legnagyobb ajándék a nagypapák életében a szabad idő”.

Kicsik voltak még Reinhard Schromm lányai, amikor ő a Telekomnál üzemi ellenőrként dolgozott, felesége pedig teljes állásban volt alkalmazott. Épp ezért a gyerekek az óvodában és a nagymamánál töltötték a napjaikat. Ma már Schromm nyugdíjasként felettébb élvezi az unokáival töltött időt. „Legalábbis többnyire” – teszi hozzá kacsintva.

Martin Rosowski, a Németországi Protestáns Egyház (EKD) hannoveri férfimunkaágának vezetője is úgy látja, hogy a nagypapák egyre inkább érdekeltek az unokákkal való intenzív kapcsolattartásban. A munka világából való kilépésük után többnyire sokkal szabadabban, türelmesebben és figyelmesebben tudnak a gyerekek felé fordulni, mindeközben saját magukat is egy másik oldalról ismerik meg.

Ráadásul az unokák fitten tartják a nagyszülőket. Eckart Hammer a Nagypapának lenni című könyvében azt írja, hogy a gyerekekkel való törődés magában foglalja mindazt, amit az időskort kutatók a négy legfontosabb életelixír közé sorolnak: tanulni, futni, nevetni és szeretni annyit tesz, mint kíváncsinak lenni, mozogni és sportolni, humorosnak lenni és jó kapcsolatokat ápolni. 

Mindkét fél nyer

De nemcsak a nagyszülők profitálnak az unokákból, hanem fordítva is. Mindenekelőtt azokban a családokban, ahol a gyermekek egykeként nőnek fel, gyógyítólag hat, ha a nagypapa a szülők „gondoskodó ostromából” kiszabadítja az unokát, és olyasmivel tölti vele közösen az időt, amire az apukának nincs lehetősége, és ami pedagógiai szempontból kissé lazábbnak tekinthető. Ezenkívül a nagypapák – és természetesen a nagymamák – gondozói szerepe is egyre fontosabbá válik, hiszen a dolgozó anyák segítség iránti igénye egyre csak nő.

Hammer professzor szerint a nagypapák szerepét a társadalom még mindig alábecsüli. Figyelni kellene arra, hogy a nagypapák ne sodródjanak a nők által meghatározott nevelési világ szélére. Épp ezért ne várják meg, amíg a gyerek megtanul focizni, hanem már a kezdetektől fektessenek energiát a kapcsolatba, még ha ez eleinte a pelenkacserét jelenti is.

A hetven év feletti férfiak mintegy egynegyedének nincs unokája. Aki azonban szeretne, „kölcsönnagyapának” vagy mentornak is jelentkezhet. Vagy egyszerűen felkínálhatja a segítségét a gyeremekeiket egyedül nevelő édesanyáknak is. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 35–36. számában jelent meg 2018. szeptember 9-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.