Mindezek ellenére szeretném hangsúlyozni, hogy az év vasárnapja 2020-ban sem kell, hogy elmaradjon. Isten nem vonult karanténba, nem visel maszkot, nem rejti el előlünk arcát, nem vonja meg szeretetét ezekben a próbás hónapokban sem. Ez a nyár ugyan nem a külföldi utazásokról szól, de nem kell távoli tájakra zarándokolni ahhoz, hogy Isten közelébe kerüljünk. Hazánkban is felfedezhetünk olyan, talán még alig ismert helyeket, ahol spirituális források várnak ránk. Hogy csak legfrissebb élményünket említsem, a közelmúltban feleségemmel együtt Magyarszéken töltöttünk két napot a Sarutlan Kármelita Nővérek vendégházában. A festői szépségű mecseki tájba belesimuló kolostor már a falán olvasható köszöntéssel megérinti az érkező vendéget: „Isten előtt, Krisztussal, mindenkiért”.

A hely mély lelkisége, külső-belső csöndje, a kármelita nővérek vendégszeretete és intenzív imaélete hirdeti, hogy az élő Istenhez és a lelkünk mélyéhez vezető út ma is szabadon járható. Az elindulásban segíthet Avilai Szent Teréz, a rend alapítója is, aki szerint a lelki út mindenekelőtt befelé, a lélek mélyébe vezető út, melynek gazdagsága számunkra alig ismert. A 16. században élt spanyol szent legismertebb műve a „Belső várkastély”, amely lelkünk titkaiba és az Istennel való misztikus közösség megélésének lehetőségei felé nyit kaput.

Ezen való belépésre bátorít a magyarszéki kármelita közösség perjele, Beáta nővér ötven oldalas lelkigyakorlatos könyvecskéje, ami már címében is gyakorlati „idegenvezetést” kínál: „Avilai Szent Terézzel a bensőnkbe vezető úton”. Teréz az emberi lelket kristályból készült várkastélyhoz hasonlítja, amelyben sok lakás van. Ezek között a legfontosabb a középső lakás, ahol Istennel személyesen találkozhatunk. 

De ehhez a csodához külső és belső csöndre, igazi odahallgatásra, odafigyelésre van szükség. El kell jutnunk addig, hogy életkérdéseinket magával Istennel beszéljük meg. Ennek érdekében a vendégház rendje szerint még a közös étkezések alatt is „kéretik” csöndben lenni, aminek megtartását áhítatot teremtő zene segíti. Őszintén megvallva, kissé „beszédkényszeres” evangélikusként, eleinte nehezen éltem meg ezt a csendkúrát, mígnem eszembe jutott Áprily Lajos bölcs, költői imádsága:

„Csak bukdácsoló patakok csevegnek, 

folyók a torkolatnál csendesednek. 

Ments meg zuhatag-szájú emberektől, 

könyvekbe plántált szó-rengetegektől. 

Csak gyökeres szót adj…”

Ilyen gyökeres szavakat olvashatunk az említett lelki útikalauz előszavában, amely így summázza az elérendő célt: kezdjünk Isten tenyerén élni, és tudatosan kettesben lenni Vele. Hiszen Ő Jézus Krisztusban bemutatkozott: Ő Immánuel, aki által velünk az Isten! 

Természetesen ennek átéléséhez nem kell feltétlenül a Mecsekbe zarándokolnunk. A Jézus által ajánlott belső szoba áhítatát ugyanis némi elszánt leleményességgel bárhol és bármikor megteremthetjük. Elég pár négyzetméternyi védett kis oázis, ahol külső és belső csönd honol, ahol a Könyvek könyve és más művek gyökeres szavakkal táplálnak minket, ahol kettesben lehetünk az élő Istennel.

Ezen a vírus sújtotta nyáron sem kell jövőre halasztanunk az év vasárnapját, hiszen még előttünk áll egy szűk második félidő. S ha talán, egyelőre úgy tűnik, még vesztésre állunk, az ismert éneksorral bátran vallhatjuk feltámadott Urunkról: „Veled mindig győzhetek!”

Gáncs Péter nyugalmazott püspök jegyzete elhangzott a Kossuth Rádióban 2020. augusztus 3-án.