Anno Domini – Hogyan éltek az első keresztények?

Anno Domini – Hogyan éltek az első keresztények?

Share this content.

Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Pár évvel ezelőtt jelent meg a producer házaspár, Mark Burnett és Roma Downey közreműködésével az A.D. The Bible azaz az A. D. – A Biblia című sorozata, amely történeti hűsége miatt nagy sikert aratott a keresztények körében. A sorozat A. D. – Királyság és birodalom (Kingdom and empire) címmel folytatódott, és továbbra is a Biblia tanításán, közelebbről az Apostolok Cselekedetein alapulva pár fiktív elképzeléssel gazdagítva mutatja be, mi történt Jézus halála után az első keresztények körében. Spoilereket is tartalmazó írás.

A történet a keresztre feszítéssel kezdődik, annak is inkább a borzalmas részleteit mutatják be, de hamar ugrunk, és Jézus szenvedésén túl hirtelen ott sírunk a kedves tanítvánnyal, Jánossal és Jézus anyjával, Máriával és Magdalai Máriával a kereszt tövében, s együtt leszünk a szétszéledő tanítványokkal kétségbeesésükben és árulásaikban is.

Együtt várjuk a harmadik napot a galileai halászokkal, a rettegő zsidókkal, római katonákkal. 

Az egyes karakterek személyiségfejlődése persze már a fantázia műve, hiszen Lukács ókori orvos írásából nem tudjuk, mi történt Pilátussal az ítélet kihirdetése után, ahogyan Kajafás főpapi tevékenysége sem kerül ilyen részletgazdagon kibontásra a Biblia lapjain. 

De érdekes volt elgondolkodni az alkotókkal azon a háttéren is, amit a bibliai író nem tartott már fontosnak megemlíteni. Az azonban biztos, valószínű Pilátus és Kajafás is mindent megtett a maga részéről azért, hogy Jézus feltámadásának tényét eltussolja, és ne hagyja terjedni a szóbeszédet Jeruzsálemben és környékén. A cselekmény Pilátust brutális türannosznak állítja be, aki zsidókat végeztet ki, csakhogy megtalálja az életére törő zélótát, Boázt, és ezen cselekedetei még a hozzá lojális feleségét, Claudiát is meglepik. 

Igencsak brutális az a mód, ahogyan az ifjú és ambíciózus Kajafás az ügyeket intézi, aki maga is képes átgázolni másokon a főpapi méltóságért. Ezek a dolgok ugyan nem alapulnak a Biblián, mégis rávilágítanak arra, milyen nehéz és veszélyes idő volt ez, a zsidók és a rómaiak oldaláról egyaránt fellelhető az erőszak, mindenki egyformán emberi és számító.

A filmben nagyszerű színészi teljesítményt láthatunk. A főszereplő Adam Levy, aki a „názáreti szekta” vezetőjét, Simon Pétert játssza. Ő olyan ember, akit megpróbált az élet, feleségét elveszítette, van egy lánya, akit anyósa nevel fel. A film elején megtagadja háromszor is azt az embert, akire felnézett, akit szeretett és követett, és elveszettnek érzi magát emiatt. Szerettem azt az odaszánást, ahogyan ő hozta a szerepet, a bemutatott emberi drámájának fő üzenete a megbocsátás és a szeretet hirdetése volt. Érdekes volt látni, hogy Jézustól megtanult megbocsátani másoknak, így például Saulnak is, aki később üldözőből lett a hit új magvetője.

A Sault / Pál apostolt játszó Emmett J. Scanlon szintén kiemelésre méltó. Az Apostolok cselekedeteinek könyvét sokszor nem vesszük át túlságosan alaposan, keveset prédikálunk róla templomainkban, pedig ebben van leírva az őskereszténység története, ami vallásunk alapja. A történetben szemünk láttára alakul át Saul agresszív emberből a szeretet hirdetőjévé, Jézus megváltoztatja az egész személyiségét. Érdekes, hogy ugyanazt a lelkesedést használta a jó hír és a megbocsátás hirdetésére, mint korábban annak üldözésére, mégis érezzük: ezzel örömöt áraszt maga körül az új, megtalált hitében.

A természetfeletti dolgok ábrázolásában sok elemet a képzeletre hagynak az alkotók. Ezért talán néhol azok számára, akik nem hisznek a természetfelettiben, akár nevetségesnek is tűnhet az ábrázolás. A Jézus sírját takaró kő elhengerítése, a mennybemenetel vagy Anániás és felesége számára adott isteni büntetés, a csodálatos gyógyítások mind-mind az isteni és angyali beavatkozás fontosságát helyezik előtérbe, és érezzük, ezek számunkra megmagyarázhatatlan dolgok, mégis így kellett, hogy történjenek.

Még egy igen megmozgató momentum volt számomra a filmben. Caligula vérengzései és szobrának felállítása idején a zsidók imádkoztak, hogy megvédjék templomukat az utálatostól, a keresztények imádkoztak Istenhez a Szentlélek irányításáért, és a pogányok is imádkoztak saját isteneik felé. Mindenki, aki az akkori Földön élt, a természetfelettit kereste. Vajon a mai ember is így van ezzel? Hogyan keressük mi, keresztények az Istent, illetve hogyan keresik őt más vallások képviselői? Mi a hasonlóság? Mi a különbség? Változott-e vajon a világ?

A történelmi drámák kedvelőinek mindenképpen ajánlom a filmsorozatot, a keresztények számára viszont azt hiszem, kötelező a megtekintése. Én a Netflixen bukkantam rá, eredeti angol nyelven, sajnos magyar szinkronja úgy tudom, máshol sincsen.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!