Nagy élmény volt személy szerint nekem is evangélikus lelkészként részt venni az egy hetes programsorozaton. Az ikonkiállításon, amellyel egy egészen más vallási életbe kaphattunk bepillantást. Az ünnepélyes megnyitón, ahol szép Istent dicsérő bizonyságtételek szólaltak meg a Szent Őrangyalok Templom ének és zenekara jóvoltából Kaposvár főterén. Ahol oly sok világi koncert után most végre keresztyén zenekar, Istenről énekelő fiatalok és idősek adták hírül a világnak és Kaposvár városának, hogy jó keresztyénnek lenni a mai Magyarországon.

És sorolhatnám tovább a programokat, mert Istennek hála idén is nagyon sok program volt belesűrítve az egy hétbe.

Én most mégis kettőt emelnék ki. Az egyik a művészetekről való beszélgetés a Takács Gyula Megyei és Városi Könyvtárban csütörtökön. Azért emelem ezt ki, mert ebben a programban megtalálható volt minden, ami miatt fontos lehet ez a rendezvénysorozat. Egymás mellett ülhetett egyetemi docens, katolikus és protestáns lelkész, zsidó vezető, kutató és szobrászművész egy világi térben, és arról beszélgethetett, milyen csodálatosan tűnik fel az Isten nagysága a művészetek segítsége által. A beszélgetés közben teljesen eltűntek a határok, a gátak. És az egység élménye rajzolódott a hallgatók elé.

Jó volt mindezt megélni és jó volt kinyitni a templomainkat is. Ehhez kapcsolódik a második nagy élményem, szombaton az evangélikus templomban, ahol Ittzés Gergely fuvolaművész estjét élvezhette a hallgatóság. „Én még sosem jártam ebben a templomban” – mondta ki őszintén az egyik koncertre érkező, az őt fogadóknak. „Akkor most itt a lehetőség. Lépjen be bátran” – szólt a válasz.

És aki belépett különleges világban találta magát. Bachtól indulva Sári József nehezen emészthető dallamain át, a mező hangjain keresztül csodálatos magasságokba juthattunk. Ritka élmény bő órán keresztül pusztán a fuvola hangját hallani, de betöltötte a templomot és talán a szíveket is a különleges hangszer és a hangszeren játszó művész.

Véget ért az Ars Sacra Kaposváron. Katolikus, református, evangélikus közösségek és világi szervezők együtt próbálták közelebb hozni a művészeteket és Isten ügyét a ma élő emberhez. Hiszem sikerült. Adja Isten, hogy legyen folytatás és általa jobban megismerjük önmagunkat, a másikat és a teremtő Istent.