Tolnainé Kassai Margit: Óvoda az óvóhelyen – Feljegyzések a Sztehlo-gyermekmentésről
Sztehlo Gábor evangélikus lelkésznek, a Világ Igazának egy eddig ismeretlen munkatársa kap nevet, arcot és hangot a Tények és tanúk sorozatban megjelent kötettel: Tolnainé Kassai Margit banktisztviselő, fotográfus, 1944-45-ben a Jó Pásztor Bizottság gyermekotthonaiban bujkáló gondozónő memoárnaplója máig kéziratban rejtőzött. A német megszállás és Budapest felszabadulása közötti időszakot megörökítő szöveg igazi felfedezés: olyan kisportrék sorát tartalmazza a mentett gyerekekről, a rájuk vigyázó, szintúgy bujkáló felnőttekről és az események sok más szereplőjéről, amelyek közel hozzák a budapesti zsidók üldözése, a menekülés és az embermentés, az ostrom és a háború utáni néhány hét mindennapjait. Itt semmi sem csupán fehér vagy fekete: a szerző a legszörnyűbb körülményekről szólva is képes hol friss humorral, hol kesernyés iróniával, mindvégig rendkívül szórakoztatóan és elgondolkodtatóan írni. A memoárnaplót Kunt Gergely társadalomtörténész kísérő tanulmányával, jegyzetekkel és annotált névmutatóval jelenteti meg a Magvető Kiadó.
Asztali beszélgetések | www.asztali.hu
Kihúzták alólam az ostromot
A 2020. október 29-re hirdetett Asztali beszélgetések sorozat következő részében Tolnainé Kassai Margit: Óvoda az óvóhelyen – Feljegyzések a Sztehlo-gyermekmentésről című kötetről beszélgetett Andrási Andor a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány alapítója, Fabiny Tamás a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, Kunt Gergely társadalomtörténész, Keveházi László, a Gaudiopolis első miniszterelnöke, valamint Schmal Alexandra, a Tények és Tanúk sorozat szerkesztője. Az eredetileg személyes, végül online térbe áthelyezett beszélgetést Galambos Ádám teológus moderálta.
A beszélgetés során Kassai Margit memoárjáról szinte ugyanaz a gondolat fogalmazódott meg a résztvevőkben: az a humor, amivel az asszony leírja azokat a szörnyű körülményeket, amelyek akkor a mindennapok részei voltak. A kéziratban megtalálhatóak apró portrék azokról a gyerekekről, akiket megmentettek és azokról a felnőttekről is, akik a gyermekekről gondoskodtak. Kassai nemcsak iróniával ír az őt körülvevő eseményekről, hanem sokszor a saját gyengeségeit is szavakba önti, ahogyan Schmal Alexandra is idézte: „Kihúzták alólam az ostromot.”
Sztehlo Gábor személye sem maradt említés nélkül. Andrási Andor és Keveházi László idézték fel mindazt, amit Sztehlóhoz köti őket és egyetértettek abban, hogy „valami kisugárzott Gábor bácsiból, azt letagadni és elfelejteni nem lehet.”