„Mint a mesében” – három nap alatt gyűltek össze és három hónap alatt rendeződtek egy kötetbe azok a népmesék a föld minden tájáról, melyeket a Művészek a klímatudatosságért kezdeményezéshez kapcsolódva Boldizsár Ildikó a Metamorphoses Mesterápiás Egyesület segítségével a Magvető könyvkiadónál megjelentetett. A klímatudatos nyomdában készült, ún. FSC-védjeggyel ellátott kötet kívül-belül alternatív utat kínál a régi rend megtalálásához, az új rend kialakításához saját és közösségi életünkben egyaránt. 

Boldizsár Ildikó első megszólalásában hangsúlyozta, hogy az ember és a természet viszonyát sosem jellemezte „idill”, nem beszélhetünk a klasszikus értelemben vett „aranykorról” vagy paradicsomi állapotról, mindig adódtak konfliktusok, csak a konfliktus mértéke és az arra adott válaszok minősége változott. A meseterapeuta egyik tisztelt természetfilmese, David Attenborough szavait idézi, aki már jóval korábban kijelentette: „Nem lehetünk elég radikálisak” a változásban, a változtatásban. A „csodakertbe eljutni igyekvőknek” cselekedniük kell, azonnali hatállyal, nincs értelme fontolgatni, késő-e, megéri-e.

Kodácsy-Simon Eszter is felhívta rá a hallgatóság figyelmét, hogy a vészharangok kongatása nem új keletű jelenség. A Római Klub elnevezésű nemzetközi szervezet az 1960-as, ’70-es években kezdte meg munkáját, és már az 1972-ben megjelent, A növekedés határai című könyvükben azt jósolták, ha nem változtatunk hamarosan, akkor környezeti válságba kerül a bolygó. A tanszékvezető megemlítette azt az 1967-ben, Lynn White tollából megjelent, szélsőséges álláspontú tanulmányt is, mely szerint az ökológiai krízisért egyenesen a kereszténység a felelős. Ez az érvelés Kodácsy-Simon Eszter szerint a Biblia félreértelmezéséből, felszínes ismeretéből fakad. A tanszékvezető a hétnapos teremtéstörténet felvázolásával, az eredeti héber kifejezések magyarázatával és kontextusának megvilágításával mutatott rá, hogy Isten nem uralkodásra szólította fel az embert, hanem arra, hogy legyen jó sáfára a földnek. 

Boldizsár Ildikó egyik legkedveltebb témája a teremtéstörténeteké. Hangsúlyozta, hogy ezek a történetek nem a világ, hanem a rend keletkezéséről szólnak. A semmiből először káosz lesz, azt szét kell bontani elemeire (a négy elemre), majd külön kerül a föld és az ég, aztán háromosztatúvá válik a világ – közepén egy tartóoszloppal –, végül, hetedikként, benépesedik lélekkel, emberrel, démonokkal és istenekkel, fogalmazott a meseszakember. Boldizsár Ildikó a szolgálat szót hangsúlyozta az ember és a föld viszonya kapcsán, és külön kiemelte – ökopszichológiai megközelítésből –, hogy a bűntudatkeltés és a „szégyenbe hozás” olyan eszközök, amelyek nem működőképesek ebben a válsághelyzetben. A kötetben megjelent mesék, amelyek pedagógusoknak és szülőknek is mankóul szolgálhatnak a környezeti nevelésben – és Kodácsy-Simon Eszter el is határozta, hogy közülük bevisz néhányat a diákjainak hittanórára –, elsősorban inspirálni, cselekvésre ösztönözni, reményt adni szeretnének az olvasóknak. A mesegyűjtő ebben látja a „menekülőutat”, valamint a nap mint nap állhatatosan gyakorolt apró, egyéni lépésekben. 

Kodácsy-Simon Eszter, aki fizika–matematika szakos tanári pályáját kiegészíteni vágyva végezte el egykor a teológiát, hangsúlyozta, hogy bár már vannak felismeréseink, és igyekszünk az attitűdformálásra, pozitivista hozzáállásunkon igen nehéz változtatni. Az intellektusunkkal felfogjuk ugyan, de itt, Közép-Európában még nem érezzük eléggé a bőrünkön a fenyegetettséget, magyarázta, és ez a fajta „érzéketlenség” az, amely a tagadást, a bagatellizálást erősíti. Éppen ezért a tanszékvezető elmondása szerint élvezettel és olykor némi „szédülettel” olvasta a Csodakert meséit, és élményei kapcsán kiemelte, hogy az érzelmi érintettségnek mennyire fontos szerepe van a változás folyamatában.

Boldizsár Ildikó elmesélte, hogy egyes kutatások szerint a természetfilmek ma már nem is hatnak ránk, olyan fokú az elidegenedés. A meseterapeuta azt állítja, hogy fel lehet lelni, meg lehet találni magunkban a „kódot” – ahogy minden egyes mesének is van egy értelmezési kódja –, vagyis az ember rendelkezik egy természetes alaptudással arról, hogyan is kellene harmóniában élnie a természettel, csak a hozzá vezető utat nem találja. Ebben segíthetnek a mesék.

A Biblia-kutató a feloldást a maga számára a hármas egység megtartásában látja, vagyis a Biblia által hirdetett szövetség, Isten, ember és a természet kapcsolatiságában. Ha ez a kapcsolat fennáll, akkor rend van, ha sérül, akkor baj van. A tanszékvezető rámutatott a hála, a megelégedés kulcsszerepére, melyre véleménye és tapasztalata szerint az embernek tudatosan rá kell nevelnie magát. Boldizsár Ildikó pedig azzal zárta mondandóját, hogy nem a bolygót kell megmentenünk elsősorban, hanem önmagunkat, és csak ezáltal menekülhet meg a Föld is.