Ha az alkoholfogyasztásról van szó, Magyarország vezető pozíciót foglal el Európában. Az Egészségügyi Világszervezet harminchat országban végzett felmérése szerint nálunk van a legtöbb olyan tizenöt éves fiú, aki már legalább kétszer lerészegedett; minket a litvánok, majd a horvátok követnek. Ugyanebben a kategóriában a magyar lányok a harmadik helyet foglalták el, őket a walesi és a dániai társaik előzik meg.

Szintén az Egészségügyi Világszervezet készített globális felmérést legutóbb 2014-ben az alkoholfogyasztásról; ebben hazánk az „előkelő” nyolcadik helyen végzett. A felmérés szerint a magyar férfiak átlagosan – tiszta alkoholra átszámítva – közel két litert fogyasztanak havonta, míg a nők kevesebb mint egyet. Azonban a Száraz novembert szervező Kék Pont Alapítvány szerint a nők lassan kezdik megközelíteni a férfiak átlagát.

Valós probléma

A Száraz novembert 2016-ban rendezte meg először a Kék Pont Alapítvány Biopolitikai Műhelye. A cél az, hogy mérsékletességre buzdítsa a rendszeresen alkoholizálókat, és felhívja a figyelmet az alkohol egészségügyi veszélyeire is. Míg az első eseményen pár százan vettek részt, a Semmelweis Egyetem által készített kérdőíves kutatás eredményei szerint a tavalyi akció már több mint egymillió főt ért el, ebből pedig 634 tagja volt az egymás támogatására épülő zárt csoportnak. 

2017-ben a szervezők együttműködtek az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának (ELTE PPK) kutatóival is, akik kvalitatív kutatást készítettek. A kutatásba hetvenkilenc fő jelentkezett, közülük huszonhárom résztvevő naplója volt elemezhető: tizenkét „sikeresé” és tizenegy „elbukóé”. Az „elbukó” kifejezést persze csak az alkoholfogyasztásra vonatkoztatják, hiszen önmagában a szándékot és a próbát már sikernek tartják. A kutatást tizennyolc év feletti résztvevőkkel végezték, azonban a Magyar Narancs hetilap kérdésére Rácz József professzor, az ELTE PPK Tanácsadás Pszichológiája Tanszék, illetve a Kvalitatív Pszichológia Kutatócsoport vezetője elmondta: „Tizenöt éves korban már elég jelentős az alkoholfogyasztás, tizenkét-tizenhárom éves korban már elkezdődik. Az alkohollal való találkozás hat-hét éves korban megtörténik, de ez csak azt jelenti, hogy a szülők poharából ihatnak a gyerekek egy kortyot. Tizenegy-tizenkét éves korban kezdődik el, hogy már a barátokkal is isznak sört, bort, és a középiskola az, amikor töményet is elkezdenek inni.”

Nők a férfiak nyomában

A nők alkoholfogyasztásának kiemelését idén az is indokolta, hogy a kutatás eredményei szerint a nők szívesen beszélnek az alkohollal kapcsolatos tapasztalataikról, küzdelmeikről, és miután feloldották az ezzel kapcsolatos tabukat, segítő közösséget tudnak teremteni egymásnak.

A kutatók szerint a nők alkoholfogyasztásának és a megküzdési stratégiáiknak a megismerése közelebb vihet a kockázati ivás csapdáinak megértéséhez és a mértékmegtartás gyakorlatának megismeréséhez. Éppen ezért az idei Száraz november kiemelt célja, hogy minél több nő vegyen részt aktívan az alkoholról folyó, építő jellegű társadalmi diskurzusban.

A nőkre vonatkozó további kutatási eredmények szerint aggasztó jel, hogy a női alkoholfogyasztás megközelíti a férfiak átlagát. Ez azért is jelent komoly kockázatot rájuk nézve, mivel azonos mennyiségű alkoholra a női szervezet rosszabbul reagál. A kutatásból az is kiderül, hogy a kockázatos ivás a huszonöt évesnél fiatalabb és a hatvan év feletti nőknél a gyakoribb, így ők számítanak a legveszélyeztetettebb korcsoportoknak. Fény derült ugyanakkor arra is, hogy a női ivást a társadalom jobban stigmatizálja, mint a férfiakét. Eszerint a nők alkohollal kapcsolatos problémáiról kevésbé lehet beszélni, ez pedig a segítségkérést is megnehezíti. Az ivást kiváltó hatások is eltérőek nemenként. A nők inkább lelki problémák miatt isznak; a kockázatosan ivó nők gyakrabban szenvedtek el gyermekkori fizikai és szexuális bántalmazást. A férfiak inkább a társadalmi hatások és a konformizmus miatt alkoholizálnak.

Szeszfogyasztás keresztény szemmel

Keresztényként – akár lelkigondozóként, akár gyülekezeti tagként – fontos tisztában lennünk az alkohol társadalomra gyakorolt hatásaival. A nagy mennyiségben fogyasztott alkohol családokat rombol szét, tönkreteszi az emberi szervezetet, a lelket. A hazai adatok azt mutatják, hogy olyan kultúrában élünk – különösen Kelet-Európában –, amelyben az ivás társadalmi elfogadottsága sokkal nagyobb, mint máshol.

Szeverényi János, egyházunk országos missziói lelkésze az Evangélikus Élet 2016. december 11-i számában Alkohol az egyházban című írásában adott hangot tapasztalatainak: „Teherré vált számomra az elmúlt években, hogy a társadalmat és benne egyházunkat is pusztító alkoholizmus idején – véleményem szerint – nagyobb hangsúlyt kapnak a kelleténél az alkohollal hirdetett egyházi programok.” Az országos missziói lelkész írásában más esetekre is rávilágít: „Korábban egy faluban tartott ifjúsági konferencián a házaknál elszállásolt kamaszokat a házigazdák pálinkával ébresztették. Magam láttam, hogy saját négy-öt éves fiacskájának is adott a vendéglátó. Valahol a Kárpát-medencében egy-egy lelkészgyűlés végén, az ebédnél bőven fogy a »rövid«, a »hosszú« több fajtája, és a többség autóval megy haza. Fájdalmas hallgatni a gyülekezetnek a nyelvzsibbadással küzdő lelkipásztort.” Szeverényi János írásának célja is a figyelemfelkeltés volt; a missziói lelkész ki is emelte, hogy nem az alkohol betiltásáért, hanem a helyes viselkedés mellett érvel.

A bor ugyanis köztudottan kiemelt szerepet tölt be a Szentírásban. Ahogyan Stifner-Kőháti Dorottya is megállapítja a Kis bibliai szőlészet-borászat című írásában (Evangélikus Élet, 2018. március 11.): „A Bibliában kétszáznál is több alkalommal esik szó a borról, a növények közül pedig a szőlőről tesz említést legtöbbször a Szentírás.” A bor pozitív szimbolikája mellett ott van azonban a részegeskedéstől való intelem is. „A Bibliában Nóéval kapcsolatban esik szó először a borról: a bibliai hagyomány neki tulajdonítja a szőlőművelés mint foglalatosság elkezdését. De az alkoholfogyasztás első negatív következményét is ő éli át az emberek között: »Nóé, a földműves volt az első, aki szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és meztelenre vetkőzött a sátrában.« (1Móz 9,20–21) A Szentírásban a szőlő végigvonul az Ó- és az Újszövetségen, egyrészt mint értékes gyümölcs, másrészt mint kiemelten fontos szimbólum. Ahol szőlőt ültettek, ahol ehették-ihatták a tőkék termését, ott jólét és biztonság volt; ez jelképezte az átmenetiséggel szemben az otthont, sőt ott »maga Isten volt jelen«.” A lelkész-újságíró így zárja gondolatmenetét: „Sokan és sokszor idézik Pál apostol Timóteushoz írt intelmét. De vigyázzunk, az apostol semmiképpen nem a mértéktelen alkoholfogyasztásra buzdította lelki gyermekét e szavakkal: »Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.« (1Tim 5,23)”

A kánai menyegzőn tett jézusi csodának is két oldala van. Bár Jézus megajándékozta a násznépet a mennyei borral, és együtt örült velük, „ugyanakkor nem nyitott borozót, és nem itatta le az embereket” – szögezte le Szeverényi János az idézett írásában. Az egészségügyi szövődmények már azokat is érintik, akik napi egy deci töményet, fél liter bort vagy három üveg sört isznak, hisz ez a mennyiség már májzsugorodáshoz vezet.

Érdemes tehát – akár a Száraz november akcióhoz csatlakozva is – önvizsgálatot tartani; hasznos lehet a visszajelzés arról, hogy el tudunk-e tölteni egy hónapot alkoholfogyasztás nélkül. De talán a legfontosabb, hogy vegyük komolyan testünk reakcióit, és ne féljünk segítséget kérni, ha úgy érezzük, hogy az alkohol már túlságosan nagy szerepet tölt be az életünkben. Még mielőtt teljesen átvenné tőlünk az irányítást.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 45–46. számában jelent meg 2018. november 18-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.