Tomas Jansson és John Staffas 1989-ben még nem gondolták, hogy a változás hamar eljön. Ittlétükkor megismerkedtek Fabiny Tamás evangélikus lelkésszel, idősebb Hafenscher Károllyal, és a vasfüggönyön át szerveződő kapcsolatok lehetőségéről beszélgettek. Egy évvel később, amikor újra hazánkba látogattak, konkrétan azzal a tervvel álltak elő, hogy az akkor frissen visszakapott Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium és a ljusdali Slottegymnasiet nevű középiskola között partnerkapcsolatot építsenek ki. A program igen sikeresnek bizonyult, magyar diákok utaztak ki egy-egy hétre Svédországba és svédek jöttek Magyarországra.

A programhoz pár év múlva a Deák Téri Evangélikus Gimnázium is csatlakozott, az ő partnerük a rättviki Stiernhööksgymnasiet nevű iskola lett. Így ma is élő kapcsolatban állnak a svéd és a magyar diákok egymással. Az iskolák szervezik az egy-egy hetes tartózkodás programját, a diákokat pedig családoknál helyezik el. A turistaként való utazással összehasonlítva ez azért jobb, mert a résztvevők egyből baráti környezetbe kerülnek és a kapcsolatok azonnal közvetlenebb irányt vehetnek.

A két férfi most is egy 15 diákból álló svéd diákcsoporttal érkezett Magyarországra, a Deák térre, hogy különböző érdekes programok során a fiatalok magyar fiatalokkal, azok iskolájával, kultúrájával megismerkedhessenek.

A svéd csoport tagjai bebarangolták Budapestet, jártak az Operában, a Parlamentben, a Terror Házában, megnézték a Bazilikát, a Hősök terét, a Vajdahunyad várát, egyszóval a főbb látnivalókat, de részt vettek tanórákon, sőt ejtőztek a Széchenyi fürdőben is. Voltak a magyarországi Svéd Nagykövetségen, majd a hétvégén a Duna-kanyarba hajókáztak és megcsodálták a visegrádi palotát is, kirándultak Szentendrére.

John Staffas Svédországban a BILDA nevű továbbképzési központ vezetőjeként olyan tanulócsoportokat is szervez, amelyek az élethosszig tartó tanulást célozzák meg. A legkülönbözőbb korú svédek járnak hozzájuk és sajátítanak el különböző szakmákat, mélyednek el egy-egy témakörben. Ez az általa szervezett mozgalom 19. századi gyökerekre nyúlik vissza, a svéd forradalom hatásaként az emberek fontosnak kezdték tartani a demokrácia, a kultúra értékeit.
„Ennek a csereprogramnak, amit vezetünk az emberi kapcsolatok kiépítése a célja és az iskolák közötti partnerség igen fontos szerepet játszik” – mondja Staffas. Tomas Jansson pedig a fiatalok tapasztalatainak és látókörének kiterjesztésével érvel:

„Amikor jómagam is fiatal voltam, részt vehettem nemzetközi programokban. Azt gondolom, hogy ez az én módszerem arra, hogy az akkor kapott értékeket visszaadjam és az akkor szerzett tapasztalatokat továbbadjam másoknak. A fiatalok számára jó dolog, ha saját hazájukon kívül más országok fiataljaival is megismerkedhetnek. Ez tágítja a látókörüket, olyan dolgokat tanulhatnak meg, amit a tankönyvekből nem, csak saját tapasztalataik alapján lehet. Sokkal több információt képesek a társadalomról gyűjteni, ha az ember egy fogadó családhoz kerül, mintha turistaként érkezne az országba. Ráadásul az egyházaknak is szükségük van fiatalokra, a körükben végzett munka igen fontos alapja lehet a gyülekezeteinknek is” – vallja Tomas Jansson, aki bár gimnáziumi tanár is volt – hittant, filozófiát és szociológiát tanított – jelenleg lelkészként tevékenykedik, és úgy tartja, hogy lelkészként a csoportok lelki vezetője is egyben. Mivel maga is a Svéd Egyház munkatársa, természetes volt, hogy egyházi iskolákat keres meg itt Magyarországon. Svédországban ez nehezen kivitelezhető lett volna, hiszen – bármilyen furcsa – egyházi iskolák nem nagyon vannak. Bár évszázadokon át az egyház vezette az iskolákat, aztán ez megváltozott és azóta ügyelnek arra, hogy a nevelési rendszerbe vallási néztek ne kerüljenek be.

„A svéd gimnáziumi rendszer egyébként teljesen más, mint a magyar, hiszen nem csak a megszokott tantárgyakat tanulják, hanem vannak különböző programjaik, villanyszerelőket, farmereket, asztalosokat, házkészítőket is képeznek” – magyarázza Kézdy Edit, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatónője, aki korábban a Fasorban tanított, és még ott ismerkedett meg a svédekkel. Örömmel meséli, hogy John Staffas kapcsolatainak köszönhetően, a Svéd Akadémia finanszírozza harmadik éve, hogy svédet lehessen tanulni a gimnáziumukban. Az iskolában azonban már hetedik éve zajlik a svédtanfolyam.

„Tavaly tízen felül végeztek, akik három évig tanulták a nyelvet, így svédországi útjukon már egészen jól elboldogultak a nyelvvel” – veszi át a szót Victor Mónika tanárnő.

Arra a kérdésre, hogy mit tanulhatunk mi a svédektől, különböző válaszokat adnak.

Az angol tanárnő szerint az angol nyelv miatt fontos ez a kapcsolat. „Angol iskolákkal elég nehéz kiépíteni kapcsolatot, így maradnak a svédek, akikkel a kommunikáció nyelve az angol. Emellett a gyerekeknek tágul a látóterük, megismerkednek más európai országok, emberek szokásaival. Ez rendkívül személyiségfejlesztő” – teszi hozzá.
Kézdy Edit is a kultúra és a természet felé tereli a szót: „Amikor Svédországban járunk, elájulunk, hogy milyen szép a természet, de igen érdekes a helyi kulturális szokásokkal való ismerkedés is.” Este például majd ő látja vendégül a svéd vezetőket és kóstoltatja meg velük a magyaros ízeket.

Ludmila Johnsson matematika- és angoltanárnő, valamint Elisabet Lamberg Nordin testnevelő tanárnő szerint a tapasztalatszerzés, a barátságok, a kulturális benyomások a legfontosabbak egy-egy ilyen utazás során. „Olyan dolgokkal lehet találkozni, amik egyedülállóak és megváltoztathatják az emberek látásmódját” – mondja Ludmila Johnsson.
„A gyerekeknek egy hét alatt vigyázniuk kell egymásra, s a tinédzserkori partnerkapcsolat ki tudja őket mozdítani mások irányában” – magyarázza Elisabet Lamberg Nordin.

Az egyik svéd diáklány, Linnea Kaks felsorolja, mennyi látnivalóval ismerkedtek meg ez alatt az egy hét alatt. Meséli, hogy már a találkozás előtt felvették a kapcsolatot az őket vendégül látó magyar diákokkal, és nagy örömmel várja, hogy a magyarok ellátogathassanak Svédországba, és viszonozhassa a vendégszeretetet.

Ida Nydeliks a fővárost dicséri: „Szinte minden sarkon van egy gyönyörű épület vagy egy szobor. A magyarok nagyon kedvesek és nyitottak.”

„Biztos vagyok abban, hogy ezek a kapcsolatok megmaradnak majd” – véli Calle Mattison, aki elmondja, hogy ő mindenképpen valami olyan munkát szeretne majd, melynek során emberekkel beszélgethet, kapcsolatokat építhet ki és sokat utazhat a világban, hogy kultúrákkal ismerkedhessen meg. „Sok felfedezni való van még a számomra!” – mondja.

Az egyhetes ittlétük ezen a héten véget ér, de a tervek szerint 2016. augusztus végén a Deák tériek kelnek útra és látogatnak majd el a svéd diákokhoz.