Maroknyi magyar kitartása – Az összetartozás napja Felvidéken

Maroknyi magyar kitartása – Az összetartozás napja Felvidéken

Share this content.

Szöveg: Boda Zsuzsa, Kézdi Beáta
Sajógömör – Nem Budapesten szeretnénk átélni ezt a napot – e sorok írói mindketten így éreztek a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulójával kapcsolatban, de nem tudtuk, hol máshol tegyük. Amikor az évfordulót megelőző napon egy jövőbeli riportot egyeztetve felhívtuk Bálintné Varsányi Vilma lelkésznőt, kiderült: autó híján nem tud eljutni június 4-én a sajógömöri hívekhez, akikkel több éve ápolja a kapcsolatot, s akik között szolgál. Számunkra nem volt kérdés: szívesen elvisszük, és a gömöri közösséggel együtt fogunk emlékezni a máig felfoghatatlanra. Úti beszámoló június 4-ről.

Sajógömör – mai hivatalos nevén Gemer, Szlovákia – Budapestről alig két és fél óra autóút. A határon átlépve keskeny, de annál jobb minőségű utak vezetnek célállomásunk felé. A táj lenyűgöző: hegyek ormai, Fülek romvára. Szegénységgel és szépséggel vegyes vidék. 

Apró utakon haladunk, éppen úgy, ahogyan nagyon apró lépésekkel kellett közelednie a lelkésznőnek a helyi magyar evangélikusság felé, hogy elnyerje a bizalmukat, és együtt építhessék tovább a magyar ajkú evangélikus közösségeket Sajógömörben és környékén. 

Sajógömör 

„Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test […]. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai” – hangzott az igehirdetés alapigéje (1Kor 12,12.26–27) Bálintné Varsányi Vilma lelkésznőtől 16 órakor a sajógömöri evangélikus templomban. S mindez most még nagyobb erővel hatott.

A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulóján tartott templomi alkalmon a lelkésznő a traumáról szólva kifejtette: „Kell róla beszélni? Miért? Ha egy nép nem akar beszélni a múltjáról, ha tudni sem akar róla, nem meri elmondani a gyerekeinek, hogy miért vagyok az, ami vagyok, miért itt vagyok, akkor elveszíti a tudatát. Akkor elveszíti a képességét, hogy tájékozódjék s a mában, főleg a jövőben. Gyökértelenné és szélfúttá válik.”

Fekete István Az ima című írásának gondolatait segítségül hívva az óbudai nyugalmazott lelkésznő az ima erejéről elmondta: „Nagy és szent pillanatokban az imádság van velünk. Most is. El-elakadó szavakkal, de mi még magyarul. A mögöttünk lévő száz év nagyon nehezen járt útjáért. Azokért, aki megtanítottak bennünket magyarnak lenni. Aki megtanították, mit jelen az anyaföld, a nemzet, kik az őseink, kik a hőseink, és mik az ünnepeink. Azokért is, akik még ma is megtanítják gyermekeiket magyar szóra. De azokért is, akik lecserélték a nyelvüket. Magunkért is, akiket annyiszor megkísért, hogy bírjuk-e még. De akiknek szent megbízatása van hordozni a magyar létet. hogy legyünk, aminek teremtettünk, igaznak, egyenesnek, becsületesnek, istenfélőnek. A gyülekezetért is a lélek bölcsőjéért, ahol az Isten szárnyai takarnak be bennünket, hogy még jöhetünk, és még van magyar nyelvű igehirdetés. És imádkozni azért, hogy bárhol húzzák meg a határokat, a magyar maradjon meg annak, ami: magyar.” 

A sajógömöri evangélikus templom harangjai 16 óra 30 perckor éppúgy megkondultak, mint a Kárpát-medence összes harangja, majd Juhász Gyula Trianon című versét egy fiatal gyülekezeti tag mondta el megrázóan értőn. Az Úrtól tanult imádsággal és a Himnusszal zárult az alkalom. 

A jelen levő közel harminc emberhez, egy maroknyi közösség kitartó tagjaihoz e napon csatlakozhatott Nagy Zoltán, a Kelet-békési Evangélikus Egyházmegye esperese is a fiával, illetve mi magunk is részesei lehettünk a megemlékezésüknek.

Tornalja

A Sajógömör szomszédságában található Tornalján is megemlékezésre gyűltek össze a helyi magyarok. A felvidéki magyarság kulturális, művészeti és tudományos életét támogató és elősegítő szövetség, a Csemadok (Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség), valamint a Rákóczi Szövetség és a Magyar Közösség Pártja közös szervezésében délután öt órakor kezdődött alkalomra a Rákóczi Magyar Ház udvarán került sor. 

A szavalatokkal, kórusművekkel, illetve a református és evangélikus szolgálattevők igei üzenetével gazdagított megemlékezésen Tamás Ákos tanár mondott emlékbeszédet. Mondandójának egyik központi üzenete az optimizmus volt. „Pozitív szemléletre van szükség. Emlékezzünk a múltra, de ne abban éljünk” – hívta fel a figyelmet. Zárógondolatai között pedig a következők szerepeltek: „Trianon ma már történelem, s ekként kell hozzáállni. Nem Trianont, hanem a Trianon által kialakult helyzetet kell kezelni. Egy felkészültebb, tanultabb, világra nyitottabb, azonban tradícióira büszkébb magyar közösséget kell megteremtenünk.” 

Fülek

A füleki vár első írásos említése 1242-ből származik. A gyászos történelmi eseményeket is látott várfalak tőszomszédságában található a Csemadok füleki alapszervezetének úgynevezett magyar háza. 

Az összetartozás napi hivatalos rendezvényeket követően este tűzgyújtásra és kötetlen együttlétre hívták az érdeklődőket a kulturális központ udvarára. A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség Összetartozásunk tüze elnevezésű kezdeményezéséhez csatlakozva 20 óra 20 perckor lobbant fel a láng a vár tőszomszédságában. Ezután a szervezők a színpadon meggyújtották azt a száz teamécsest, amelyből előzetesen a történelmi Magyarország kontúrját, benne a százas számot tették ki. Az éjszakába nyúló kötetlen együttlét zsíros kenyeres vacsorával és hozzá házi pálinkával egészült ki.

Címkék: Felvidék - Trianon -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!