DÜNNYÖGÉS 1 KVINTKÁNONRA*

így: árván Ember mégis mindig
míg emberként: ettől míg élsz
   nem szabadít

nem nyúlik két kéz ki az égből
nem harcol meg rettentő
   akarásoddal sem

nem szabadít:
míg emberként végig még egyedül
             bizony amig élsz

ne takard el
    nézd és tudjad: lelked zárván
önnön voltod legmélyén
            amig élsz
    egyedül

majd aztán
gyűjt fel:
malmán mint búzaszem
őrlődsz
és leperegsz
liszt lész: a kovász részévé tesz
                                      neki növekedsz
                      így süti kenyerünk
            így szeret ő

ő: gondos gazdád egyetlen szem
el nem veszhet: mind kell néki
    mind az övé

és Meister Bach ácsolja a malmot
hajló hídját méred (egy - két - egy – két)
     hamar átérnél –

még
ne siess:
hagyd hogy visszhangozzék még ez a hang
    ez az eleven

ne siess még
         hagyd hogy benned visszhangozzék
    árván bár míg embertestben

   ez még csak
       próba:
Bach mester hídja csak
és még
mint akadály
ott lenn a patak: áll még benne
         túlnan a kereke
            – majd mire belefordul
    épp odaérsz

még hídját méred Bach mesterrel
egy és kettő míg majd egyszer
   kerekén fordít és ott
        ott már
patak-akadály sem lesz többé
        ott majd pördül
egy és kettő fel még fel még
       átér mindjárt
elhagy az anyagod
szűnik a lehúzó súly
        fogy a levegő
     oszlik az egyedülség –

zúgó malmán egy és kettő
     mindaddig míg
                          por
                             nem léssz
             s akkor nyílik
s akkor lesz majd véled minden: együtt
az együtt mit nem bírhatsz még míg élsz
bár már zúgló vízén átalhúzván ível a híd –
                        a te hidad
          nézd nézd mert ez már kész

*J. S. Bach: Goldberg-variációk. Variatio 15. Canone alla Quinta a 1 Clav: Andante. Ea.: Glenn Gould, 1981