DÜNNYÖGÉS 1 KVINTKÁNONRA*
így: árván Ember mégis mindig
míg emberként: ettől míg élsz
nem szabadít
nem nyúlik két kéz ki az égből
nem harcol meg rettentő
akarásoddal sem
nem szabadít:
míg emberként végig még egyedül
bizony amig élsz
ne takard el
nézd és tudjad: lelked zárván
önnön voltod legmélyén
amig élsz
egyedül
majd aztán
gyűjt fel:
malmán mint búzaszem
őrlődsz
és leperegsz
liszt lész: a kovász részévé tesz
neki növekedsz
így süti kenyerünk
így szeret ő
ő: gondos gazdád egyetlen szem
el nem veszhet: mind kell néki
mind az övé
és Meister Bach ácsolja a malmot
hajló hídját méred (egy - két - egy – két)
hamar átérnél –
még
ne siess:
hagyd hogy visszhangozzék még ez a hang
ez az eleven
ne siess még
hagyd hogy benned visszhangozzék
árván bár míg embertestben
ez még csak
próba:
Bach mester hídja csak
és még
mint akadály
ott lenn a patak: áll még benne
túlnan a kereke
– majd mire belefordul
épp odaérsz
még hídját méred Bach mesterrel
egy és kettő míg majd egyszer
kerekén fordít és ott
ott már
patak-akadály sem lesz többé
ott majd pördül
egy és kettő fel még fel még
átér mindjárt
elhagy az anyagod
szűnik a lehúzó súly
fogy a levegő
oszlik az egyedülség –
zúgó malmán egy és kettő
mindaddig míg
por
nem léssz
s akkor nyílik
s akkor lesz majd véled minden: együtt
az együtt mit nem bírhatsz még míg élsz
bár már zúgló vízén átalhúzván ível a híd –
a te hidad
nézd nézd mert ez már kész
*J. S. Bach: Goldberg-variációk. Variatio 15. Canone alla Quinta a 1 Clav: Andante. Ea.: Glenn Gould, 1981