Dr. Balás István egyházi tevékenysége mellett korábban országgyűlési képviselőként is dolgozott, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kurátora és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat alapítója volt.

„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.”  (Fil 3,20-21)

Isten vigasztaló szeretete legyen a családdal, a gyászolókkal!

Balás Istvánra az evangélikus.hu oldalon 2011-ben megjelent interjúval emlékezünk:

Töretlen szólamok – Beszélgetés dr. Balás István karnaggyal, az evangélikus Mandák kórus vezetőjével

– Hogyan alakult meg a kórus?

– A kórus története összefonódik az evangélikus kántorképzéssel. A téli tanfolyam Fóton folyik minden szombaton, az iskolai tanévvel párhuzamosan, valamint nyaranként egy háromhetes intenzív tábori kurzus is hozzátartozik ugyanitt. A nyári táborból három turnust tartunk: egyet júniusban, egyet júliusban és egyet augusztusban. Az augusztusi tanfolyam vezetője sokáig az egyházi kórusmuzsika szerelmese, ifj. Hafenscher Károly volt. A hallgatók kórustanfolyamként tekintettek erre a turnusra, és nagyon megszerették.
1989-re már a hallgatók és az oktatók is úgy gondolták, nem elégséges, hogy egy évben csak egyszer jöjjenek össze próbálni és előadni. Ezen év szilveszterén megegyeztek, hogy rendszeresebben fognak találkozni. Először ez évi két-háromszori alkalmat jelentett, később pedig havi találkozókat.

– Mikor lett Ön a vezető?

– Ifj. Hafenscher Károly lelkészi szolgálata miatt távol került Budapesttől, ezután kért fel engem a kórus vezetésére. Több mint 18 éve viselem e felelősséget, időnként másokkal karöltve, időnként egyedül, most épp egyedül. Szegeden végeztem jogászként, és a szegedi főiskolán szereztem meg a karvezetéshez szükséges alapokat, azután a Zeneakadémia által szervezett tanfolyamon tettem szert a képesítésre. Régi miskolci művészigazolványomon még így van feltüntetve a foglalkozásom: ügyvéd-karnagy. 

– Összeegyeztethető a karvezetés az ügyvédi hivatással és a családdal?

– A sok kötelességet nehéz összeegyeztetni, de a kórus prioritást élvez, vezetőként minden alkalommal készülnöm kell, jelen kell lennem, hiszen enyém a felelősség. A feleségemmel és a gyerekeimmel együtt járunk a próbákra, mindig mondom a gyerekeknek is, hogy akkor is első a kórus, ha más programjuk van!

– Sok minden változott az elmúlt évek során. Úgy tudom, jelenleg nincs kapcsolata a kántorképzéssel.

– Az énekkar utánpótlását a nyári kántorképző tanfolyamok adják. Én 2000-ig vezettem tanfolyamot, tehát addig magam tudtam szervezni az utánpótlást úgy, hogy kiegyensúlyozottak legyenek a szólamok. Megtiszteltetés volt, ha valakinek azt mondhattam, hogy jöjjön a kórusba énekelni. 2000 után megszűnt a kapcsolatom a kántorképzéssel, és így ez is nehezebbé vált.

– Miben különbözik a Mandák a többi kórustól?

– Mi havonta találkozunk és töltünk együtt egy hétvégét. Egy átlagos kórus nem tudna így működni, de mi nem átlagos kórus vagyunk, hanem a Mandák. Filozófiánk, hogy oda vigyük el az egyházi énekeket, ahová más nem megy el, és megosszuk az ott élőkkel a komolyzenét. Előfordult már, hogy többen voltunk, mint a közönség. Nemrégiben Bényén, Péteriben és Káván jártunk, sokan nem is ismerik ezeket a településeket, ahogy mondani szokták: „jobb térképeken talán rajta sincsenek”, de nekünk itt van helyünk.

– Egy átlagos Mandák-hétvége mivel telik?

– A próba péntek este kezdődik, s folyamatosan érkeznek a tagok az ország minden pontjáról. Olykor éjfélig is próbálunk, de szombat az igazi próbanap. Este már sokaknak indulniuk kell, hiszen a gyülekezetükben kántori szolgálatot is vállalnak, de aki teheti, vasárnapra is marad.
A fellépések alkalmával családok látnak minket vendégül. Ez a gyülekezeteket is mozgósítja, összehozza, hiszen a kórus ellátása szállással, étellel, és segítése az utazásban összefogást igényel. Péntek este megérkezünk, szombat reggel próbálunk, délután egyik hangverseny, este a másik, vasárnap délelőtt pedig a harmadik szolgálat, majd utazunk haza.
Mindegyik hétvégénk nagyon mozgalmas, de a szolgálat és a jó hangulat felüdít bennünket is.

– Milyen forrásaik vannak minderre?

– A Magyarországi Evangélikus Egyház fontosnak tartja a kórus működését. Tíz éven keresztül évente 500 ezer forint támogatást kaptunk az útiköltségre. Két éve a nehéz gazdasági körülmények között 30%-kal csökkentették a támogatásunkat, miközben a vasúti jegyek ára megnőtt. Elég nehéz a fennmaradás, hiszen a hallgatók legtöbbje középiskolás vagy egyetemista, akik a saját költségükből utaznak.

– A hírek szerint 2010-ben majdnem feloszlott a kórus.

– Az éves támogatásunk késett egészen októberig, nem tudtuk, hogyan folytathatnánk tovább a működést. Írtam a tagoknak egy körüzenetet, miszerint kicsit hosszabb szünet várható a kórus életében. De ők felemelték a hangjukat, hogy a közösséget mindenképp fenn kell tartani, márpedig, ha a kar így gondolja, a vezető sem futamodhat meg. Abban nem tudok jó szívvel közreműködni, hogy a Mandák megszűnjön. A lehetetlenig küzdök érte, ha kell, ezt már sokan tudják rólam. Tehát most együtt vagyunk, de hogy jövőre mi lesz, még nem tudom.

– A régebbi diákokkal van kapcsolat?

– Természetes folyamat, hogy ahogyan a diákok felnőnek, dolgozni kezdenek, megházasodnak, az énekkar kiszorul az életük elsőbb helyeiről. De az öregdiákok is szívesen tekintenek vissza a velünk töltött éveikre. Minden alkalommal meghívom őket fellépéseinkre, sőt nagyobb szolgálatoknál gyakran csatlakoznak hozzánk.

– Melyik fellépésükre emlékszik vissza legszívesebben?

– Volt 2000-ben egy előadássorozatunk Ausztriában és Németországban. Két hét alatt tizenhárom fellépésen vettünk részt, nagyon jó élmény volt. De számomra a legnagyobb érték mégis az, amikor színt vihetünk a kis gyülekezetek életébe. Ez a missziós küldetésünk. Néhány éve elmentünk Vadosfára, ami egy száz fő alatti település, az ilyen helyekre elmenni fantasztikus érzés!