Legelső nemzeti drámánk ősváltozatát 1814-ben kezdte írni Katona József, ám nyomtatásban csupán 1820-ban Kecskeméten jelent meg először. Az ősbemutató – amelyet a szerző már nem élhetett meg – 1833-ban Kassán volt. Pesten 1834-ben mutatták be, a Nemzeti Színházban 1839-ben játszották először. Legemlegetettebb alkalomként pedig az 1848. március 15-i díszelőadást tartjuk számon. Később Erkel Ferenc operát komponált a drámából, amelynek szövegkönyvét Egressy Béni írta. Katona műve így nemcsak a prózai, hanem az operaszínpadokon is életre kelt.

Vidnyánszky Attila korábban a Bánk bán drámai és operai változatát is megrendezte, a mostani színrevitel mégis egészen újszerű és izgalmas megjelenítése a magyar drámairodalom eme klasszikus darabjának. A rendező lehámozta a műről az évek során rárakódott pátoszt, és bár a színdarab az eredeti nyelvezettel szólal meg, minden percében mai. A szereplők közötti konfliktusrendszereket úgy mutatja be Vidnyánszky, hogy a néző nem maradhat közömbös, és az emberi drámákat látva a történelem nagy sorskérdéseire is fogékonyabbá válunk.

A színészválasztás is kiváló. Bánk bán szerepében Mátray László mind termetével, mind orgánumával nagyúr, de nem hagyja, hogy külleme elvegye a hangsúlyt a belső konfliktusok adta igazi játékról. Gertrudisként Udvaros Dorottya sziporkázik, a keménykezű királynétól az érzékeny anyáig megmutatja karakterének minden arcát. Melindaként Söptei Andrea játéka nyűgöz le érzékenységével. Biberachként Horváth Lajos Ottó, Izidora különösen kiemelt szerepében pedig Ács Eszter nyújt izgalmas alakítást. De a II. Endrét játszó Szalma Tamásnak a zárójelenetbeli minden gesztusa is az emlékezetünkbe vésődik.

Az ukrán díszlet- és jelmeztervező, színész és rendező Olekszandr Bilozub díszlete és jelmezei is adnak gondolkodnivalót, legyen szó akár csak a darab eleji múzeumi üvegvitrinről, amelyből II. Endre és Bánk lép elő, de a kellékek vagy Melindának az elcsábítás utáni jelmeze a foszlányos mintákkal is lenyűgöző és gondolatébresztő.

Mindezek mellett a zene is újabb réteget hoz az előadásba: szól nemzeti hiphop és Erkel műve, még osztrák elektropop is, de mindegyiknek helye van.

Nem véletlen tehát, hogy – bár iskolai kötelező irodalom – a nézőtéren ülő diákok is pisszenés nélkül, feszült figyelemmel kísérik az előadás minden percét, mert leköt és magával ragad a látvány és az erős érzelmi telítettség, miközben a ma is elevenbe vágó kérdéseket felvető történelmi tablót látjuk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 1–2. számában jelent meg 2018. január 14-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.