„Az én '56-om? Nem, nekem nincs '56-om. 1956 semmiképpen sem az én tulajdonom. Én lettem 1956-é, mindenestől, fogantatásom pillanatában” – fogalmazott A megtorlás kegyelme című művében Visky András író, dramaturg, egyetemi tanár.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban látható Lebomló tükrei az emlékezetnek. Erdélyi alkotók és 1956 című kiállítás kísérő rendezvényeként szervezett beszélgetésen a jelenlévők megismerhették az erdélyi magyar kisebbség hányattatott sorsát, valamint találkozhattak azzal a kérdéskörrel is, hogy hogyan viszonyuljunk a múlthoz.

A múlttal való szembenézés kérdésében talán a „letakart emlékezet” lenne a legmegfelelőbb kifejezés arra, hogy a különböző politikai beállítottságú csoportok miért nem, vagy csak kisajátítva próbálják a múlt feltárását. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg Visky András, hogy korunk nagy kérdése, hogy „nem játszottuk-e el a társadalmi katarzis lehetőségét?” A beszélgetésen a szerző kifejtette, hogy a szembenézés nehéz folyamat, úgy, ahogyan korábban is mondta: „Az új élet nem elhatározás kérdése. Új élet csak úgy kezdhető, ha önmagunk odaadása révén elvégezzük a szükséges munkát.”

A beszélgetés Visky András Júlia című műve köré épült, a darabból a jelenlévők Radnay Csilla színésznő felolvasása révén részleteket hallhattak. A dispután a szerző mesélt a mű keletkezéséről, édesanyja emlékeiről és a személyes történelem kérdéséről is.

Barakk-dramaturgia – A beszélgetés Visky Andrással című rendezvény teljes terjedelmében itt nézhető meg:

Az Asztali beszélgetések sorozat következő rendezvényére 2017. április 27-én, 18 órai kezdettel kerül sor a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A pim.hu oldalon élőben is követhető dispután Dragomán György író és Forgách András író, dramaturg ül egy asztalhoz, hogy a Mit jelent a szabadság? kérdéséről beszélgessenek.