Dietrich Bonhoeffer 1936-os katekizmusának (Konfirmanden-Unterrichtsplan [Zweiter Katechismus-Versuch]) egyik érdekessége, hogy arra a kérdésre, melyek a legfontosabb hitvallásai egyházunknak, a következő a válasz: „A Kis és a Nagy káté, az Ágostai hitvallás, a Schmalkaldeni cikkek és a barmeni zsinat nyilatkozata.” Ez utóbbit sem a Magyarországi Református Egyház, sem pedig a Magyarországi Evangélikus Egyház nem sorolja hitvallási irataihoz, ám mindkét felekezetnek közös kincse, amely gyakori alapja és kiindulópontja az egyház és az állam kapcsolatát értelmező megnyilvánulásaiknak.

A Barmeni teológiai nyilatkozatot 1934. május 31-én fogadta el a barmeni zsinat – amely egyebek mellett példája a protestáns belső ökumené korai megélésének – a Hitvalló Egyház alapiratának. Ebben a zsinat szembehelyezkedik a náci ideológiával, a hatalomgyakorlásban megvalósult egyeduralommal (Führerprinzip), annak egyházon belüli megvalósulásával (Reichsbischof), a politikai messianizmussal, valamint az antiszemitizmussal. A Német Keresztényekkel (Deutsche Christen) szemben a nyilatkozat vallja, hogy „az egyházhoz tartozás nem függ sem a vértől, sem a fajtól, hanem egyedül a Szentlélektől és a keresztségtől”. Megfogalmazta, hogy a birodalmi egyházkormányzat pusztítja az egyházat az idegen előfeltételek érvényesítésével.

Két részletet emelünk ki most a hitvallásból.

Az első: „Elvetjük azt a hamis tanítást, hogy az egyháznak, igehirdetése forrásaként, Istennek ezen az egy igéjén kívül és e mellett még más eseményeket és hatalmasságokat, alakulatokat és igazságokat is Isten kijelentésének lehetne és kellene ismerni.”

A fenti idézetben a teológiai gondolkodás igecentrikussága és elsőbbsége mutatkozik meg, szemben a korabeli általános vélekedéssel, amelyet Adolf Hitler démoni messianizmusa határozott meg. Igaz ez a háború, az erőszak és a gyilkosság sajátos kivételeinek értelmezésére is, amely a náci ideológiában megjelent.

Másodszor: „Elvetjük azt a hamis tanítást, hogy az egyháznak különleges megbízatásán túl állami módszert, állami feladatokat és állami tekintélyt kellene és lehetne elsajátítania, és ezáltal az állam orgánumává kellene és lehetne válnia.”

Ebből következik a Hitvalló Egyház önállósága, amely nem csupán a birodalommal szemben, de a Német Keresztényekkel szemben is a saját teológiai és politikai pozíció elfoglalásának lehetőségét deklarálta.

A nyilatkozat háború utáni recepciója végigkísérte az NSZK modernizálódását, hol kritizálta, hol támogatta a társadalmi folyamatok változását. Az NDK-ban pedig elsősorban a „másokért élő egyház” diakóniai szolgálatának, önálló Krisztushirdetésének alapjául szolgált.

Érdekes lenne annak vizsgálata, hogy a ma számos országban erősödő doktriner, identitáspolitikai vezetés kontextusában hogyan értelmezhető a nyilatkozat. Milyen üzenete lehet a politika által támogatott és gazdaságilag „jól tartott” egyházak számára?

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 33–34. számában jelent meg 2018. augusztus 26-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.