Az istentiszteleten Krámer György esperes, püspökhelyettes végezte a beiktatás szolgálatát. A liturgiában Bárdossy Tibor irsai nyugalmazott és Túri Krisztina alberti lelkészek vettek részt.

„Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv.” (Péld. 16, 1) - hangzott az az ige, amelyet Csadó Balázs igehirdetése alapjául választott. A lelkész elmondta, Istennek hála úgy érzi, hogy megtalálta a helyét: „Boldog vagyok és mérhetetlen örömöt érzek és hálás vagyok elsősorban Istennek azért, mert úgy alakította a gyülekezet és az én életemet, hogy egymásra találhattunk” - magyarázta, majd esküvőhöz illetve lakodalomhoz hasonlította az alkalmat.

„Sátor van, sütemény van, vendégek vannak, sőt a Luther-kabát alatt ugyanaz az öltöny és a lábamon ugyanaz a cipő van mint, amit az esküvőmön is viseltem. De természetesen nem ezek miatt a külsőségek miatt gondolom azt, hogy egy esküvőhöz hasonlít ez a nap, hanem sokkal inkább azért, mert úgy ahogy egy párkapcsolatnak is vannak fontos állomásai, melyek közül az egyik legfontosabb az esküvő, ugyanúgy kulcsfontosságú a gyülekezet-lelkész kapcsolatban a beiktatás. Itt ugyanis a gyülekezet és a lelkész összekötik az életüket” - világított rá, kifejtve azt, hogy ez természetesen nem azt jelenti, hogy célt érnének, hátra dőlhetnének. Ez még csak a kezdet, ahogyan a házasságkötésnél sem lehet az esküvő után megelégedni és másképpen viselkedni, ahogyan korábban.

„Nekünk együtt kell tenni, de ehhez önmagában kevés a lelkész és kevés a gyülekezet is! - folytatta a lelkész. - Még a legtökéletesebb vélt gyülekezet és a legjobbnak hitt lelkész sem garancia semmire! Nem szabad elhinnünk, hogy bármit elérhetünk és megtehetünk csak azért, mert itt vagyunk egymásnak! Mert bár ezt egy kivételes ajándéknak érzem mégis kevés mindez! Önmagunkban kevesek vagyunk és kevesek leszünk! Igaz az elmúlt idő rámutatott arra, hogy szeretünk és tudunk együtt munkálkodni, együtt gondolkozni. És annyi barátság kialakult. Sőt, számos közös ötlet és cél fogalmazódott meg bennünk. Amiért tenni tudunk és össze tudunk fogni, de a mai igénk figyelmeztet bennünket: „Az emberi értelem tervezget”

A lelkész ezután visszaemlékezett az elmúlt másfél év történéseire, amikor is nem minden a tervek szerint alakult, majd hozzátette:

„A jövőbeli tervek tekintetében Istenben kell a továbbiakban bízni és abban, hogy ő megsegít, ha rá támaszkodunk. Nem a saját erőnkben, módszereinkben, képességeinkben vagy tapasztalatainkban kell bíznunk, hanem benne! Hiszen ő már eddig is bizonyított és látszólag vesztes vagy nehéz szituációkban is megsegített bennünket! Nem az emberi tervekben bízhatunk, hanem abban, hogy az Úr megadja, hogy mit mondjon a nyelv. Mi Isten útmutatásában bízhatunk, abban, hogy Ő az igéjén keresztül megszólít bennünket! Nekünk pedig Isten szavát kell követnünk minden nap!”

Ezután felolvasták Fabiny Tamás püspöknek az alkalomra írt levelét, majd a gyülekezet, az egyházmegye, valamint a helybeli felekezetek képviselőinek, a meghívott polgármestereknek a köszöntései következtek.

Az alkalmat szeretetvendégség zárta, amely után a lelkész és a gyülekezet felügyelője, Motyovszky Mátyás egy fát ültettek el a templom kertjében az alkalom emlékére.